Anyaországi kis csoport, egyszerű emberek a minap arról meséltek: fontos, hogy a mi tárgyi örökségünk megmaradjon, ezért összefogtak és valóságos expedíciót szerveztek, kettőt is egymás után, hogy az árkosi tájmúzeum újabb épülettel gazdagodjon. Mindenki azt hozta, amit éppen tudott, mi több, gyűjtést szerveztek, közben folyamatosan toborozzák a támogatókat, hogy tető alá kerüljön, méltó otthona legyen a székelység tárgyi emlékeinek. Pénzt, időt, energiát nem sajnálva önként álltak a múzeumalapító és gazda mellé, hogy segítsék munkával, építőanyaggal, pénzzel, hogy álma valósággá váljon: megépüljön és csodájára járjon az egész világ az árkosi tájmúzeumnak.
S még mielőtt mosolyra húznánk a szánkat, álljunk meg egy pillanatra...mert fontos ugyan Bálinth Zoltán vágyának teljesülése, de lényegesebb, hogy ebben távolról érkezők, önkéntesek támogatják, akik csodájára járnak vidékünknek, kincseinknek. Múzeumot bővítenek, népi feredőt élesztenek újjá vagy éppen vendégházat építenek Háromszéken... Ha a kecskeméti vagy éppen holland atyánkfia egész hetet áldoz erre, miért ne lehetne legalább egy napunk, hogy szűkebb környezetünkben számba vegyük és tegyünk azért, ami valójában a mi örökségünk? Addig óvjuk, amíg még lehet!