Fagyoskodva az alig pislákoló gáztűzhely mellett, vakoskodva a takarékosságból árult 25 és 40 wattos villanykörték, áramszünet esetén gyertyák és petróleumlámpák mellett, remélve, hogy reggelre talán megjön az óhajtott energia, hogy termelni lehessen, pénzt keresni a család fenntartására? A mai munkavállalók szülei, nagyszülei a megmondhatói annak, hogy mennyi időt, naponta hány órát töltöttek el az üzletek előtti sorban állással, pusztán azért, hogy hozzájussanak egy-egy fél csomag vajhoz, 5 tojáshoz, fél kiló mócsingos húshoz, pár tekercs vécépapírhoz... A leláncolt aragázpalackok miatt sem aludtunk nyugodtan, mert nem voltunk biztosak abban, hogy a soros szolgálatos elég ügyesen tudja őket telire cserélni a fagyos hajnali órákban... A még élő frontharcosok, volt politikai foglyok, a rendszer üldözöttjei, kisemmizettjei által elmondott vagy megírt emlékezések is hű képet adnak erről a nem is távoli múltról a mai generációknak.
Nem siránkozom egykori fiatalságunkért, mikor politikai és nemzeti megalázásunkat is könnyebben viseltük, mint most, túl a hetvenen, az aranylakodalom felé araszolgatva, de úgy gondolom, hogyha máshol lehet, akkor itt is biztosíthatnák az ingyenes buszozást a város idős lakóinak, 70 vagy 75 éves kortól, hogy szükség esetén ki tudjanak menni például a vasútállomásra, az érkező rokont, vendéget fogadni. Nekem 4 lejért adtak egy jegyet a sepsiszentgyörgyi közszállítási vállalatnál, amelynek csak felét utaztam le, a másik felét eltettem emlékbe. Igazolásul, hogy nem érdemes megöregedni a változatlanul mioritikus Romániában!