A bodza, olajbogyó és jó borok országában minden bizonnyal nem mindennapi, hogy székely ruhás fiúk és lányok mennek a vasárnapi misére, áldás után pedig a rögtönzött szabadtéri színpadon sóvidéki tánccal búcsúznak a gyülekezettől. Négy nap alatt nyolc fellépés alkalmával közel kétezren nézték meg a sepsiszentgyörgyi Százlábú néptáncegyüttes előadását a Douro-völgy négy településén. A portugáliai turnéról a csoport szerdán hajnalban érkezett haza.
Közel húsz esztendeje alakult ki a kapcsolat a Háromszék Táncegyüttes és egy portugál amatőr néptánccsoport között, Virág Imola azóta ápolja ezt a barátságot, amelynek eredménye a Százlábú néptáncegyüttes meghívása a harmincadik taroucai Bodzavirág-fesztiválra.A harminctagú, 13–18 év közötti diákokból álló együttes, három zenész, Virág Endre és Virág Imola együttesvezető május 18-án indult a bukaresti repülőtérről, és már másnap három előadást tartottak Dalvaresben. Felléptek a helyi iskolában, egy öregotthonban, az esti szabadtéri előadásra pedig dobos parádéval hívták a dalvaresiek a közönséget, és itt köszöntötte a háromszéki táncosokat a polgármester és a kulturális központ elnöke.
A taroucai fesztiválon felcsíki, sóvidéki, szilágysági, szászcsávási és méhkeréki táncokat mutatott be az együttes, a közönség és a fellépő négy portugál tánccsoport nem csak a táncok rendkívüli változatosságán csodálkozott el, hanem azon is, hogy a székely, román és cigány táncokhoz a fiúk és a lányok átöltöznek, más-más viseletben lépnek színpadra. Ez számukra azért különös, mert az ő táncaik többnyire egyformák, polgáribb jellegűek, és nem feltétlenül egységes a viselet csoporton belül sem.
A Százlábú néptáncegyüttes Folgosaban és Armamarban is nagy sikert aratott, a helyiek mindenütt nagyon barátságosan fogadták a sepsiszentgyörgyieket, akiknek Duarte Morais tanár volt az igazi házigazdája, de leginkább egy román származású tolmács segítségével boldogultak. Fociztak portugál diákokkal, rögtönzött táncházban járta ki-ki a maga táncát, a rövidke szabad órákban, félórákban meglátogatták a hely nevezetességeit, s bár nagy volt a hajsza, senki nem panaszkodott, sőt, arra is odafigyeltek, hogy minden fellépésen rendben legyen a ruhájuk, cipőjük, csizmájuk. Ez nem kis dolog, hisz mindennek bele kellett férnie egy tizenöt kg-os bőröndbe, és úgy kellett letenni egy előadás után a viseleteket, hogy a következő fellépésen is olyanok legyenek, mint a legelsőn.
A turnét 64 ezer lejjel támogatta a megyei önkormányzat, húszezer lejt a szülők adtak össze, de az anyagiakon túl Virág Endre és Virág Imola azt a bizalmat köszöni leginkább, amit a szülőktől kaptak azáltal, hogy elengedték gyermekeiket, akik az oda-vissza út és a négynapos fellépéssorozat alatt mindvégig jelesre vizsgáztak.
Az elmúlt tizenegy esztendőben a Százlábú néptáncegyüttes minden nemzedéke bizonyított, a portugáliai turné egyfajta jutalom a munkájukért, a Virág házaspár pedig ezáltal is megkapta azt az elismerést, amit a néptánc oktatásáért, a csapatépítő munkájáért megérdemel.
