Farcádi Botond
Mindössze egy pontra az első ligától, történelmi siker kapujában áll a Sepsi OSK labdarúgó-csapata, a sepsiszentgyörgyi, székelyföldi szurkolók ezreinek, sportszeretők tízezreinek egyre megalapozottabbá váló reményei közé azonban aggodalom is vegyül: lesz-e olyan stadionja a városnak, amely alkalmas az élvonalbeli mérkőzések lebonyolítására?
Diószegi László és csapata mindent megtesz ennek érdekében, nem hiányzik a város, a megye, a vállalkozók, az önkéntes munkát is vállaló szurkolók támogatása – a napokban éppen újabb székeket helyeztek el a minisztériumi tulajdonban levő stadionban! –, a teljes sikerhez azonban kellene az is, hogy Bukarest végre adja át a szemerjai sportbázist az önkormányzat tulajdonába, akkor lehetne beruházásokat kezdeményezni, felújítani, első osztályos sportesemények befogadásához alkalmassá tenni azt. A szemerjai stadion ügye csak egy – noha rendkívül szemléletes – példa arra, hogy miért is van oly nagy szükség a decentralizációra, de azt is jól tükrözi, miként tehetnek keresztbe a bukaresti központosító törekvések helyi kezdeményezéseknek, ha mégoly lendületesek is azok, mint amit manapság látunk a sepsiszentgyörgyi focicsapat háza körül.
Érthető hát, ha felkapjuk fejünket, valahányszor elhangzik e szó bukaresti politikusok szájából – a héten éppen Sorin Grindeanu miniszterelnök nyilatkozta, hogy támogatja azt, és tesznek is megvalósításáért. Az is érthető viszont, ha a szépen csengő nyilatkozatokat szkeptikusan fogadjuk: nincs olyan román párt, amely szóban, nyilatkozatok szintjén ne szállt volna síkra a központosítás lebontásáért – de olyan sincs, amely végigvitte volna a folyamatot. Annak ellenére sem, hogy abból a kevésből, ami mégis megvalósult – például a kórházak esetében –, bebizonyosodott: jó döntés volt, hiszen az önkormányzatok jobb gazdának bizonyultak, mint Bukarest.
Hogy akkor mégis miért odázzák el folyamatosan a helyi autonómia szélesítését, ha a polgármesterek, megyeitanács-elnökök is ezt akarják, ráadásul úgy tűnik, közös, párthovatartozástól független ügyről van szó? Talán mert a Bukarestben székelők attól tartanak, az erőforrások hiányában elveszítik befolyásukat, hatalmukat a helyi vezetők fölött. Miként is irányíthatnák őket, ha nem tudják azzal sakkban tartani, alkalomadtán zsarolni, hogy mire adnak vagy nem adnak pénzt, kit milyen állami intézmény élére neveznek ki, vagy kit honnét váltanak le? És így válnak átláthatatlan hatalmi harcok, kusza politikai játszmák részeivé olyan ügyek is, amelyek voltaképpen egyszerű fejlesztési kérdések…
Vajon a Bukarestben székelők látják-e a Sepsiszentgyörgyön székeket elhelyezők igyekezetét?
