A meleg időjárás kicsalogatta a megyeszékhelyi park szabadtéri sakkozóit. Gábor Norbert neve nem ismeretlen a sakkozók világában, 2006-ban első helyen végzett a Kulcsár György-emlékversenyen, többször állt dobogóra megyei mérkőzéseken, 2014-ben szintén első helyen zárt az itthon megrendezett karácsonyi kupán, azóta sikeres szabadúszóként tartják számon sporttársai. Gábor Norberttel az egyre ritkább sportágról beszélgettünk.
– Hány éves korodban kezdtél el sakkozni?
– Tizennégy éves koromban tanított meg egy akkori profi játékos, Szabó Mihály, aki azóta Amerikában él. Attól kezdve folyamatosan fejlesztem magam, taktikákat tanulok, lépéseket elemzek, játszom. Voltam igazolt játékos, jelenleg egyik klubnak sem vagyok tagja, kedvtelésből, szellemi tréningként ülök táblához.
– Ebben a sportágban ki a példaképed?
– Teljesen lenyűgöz Polgár Judit, aki ha jól tudom, a sakktörténelemben 26 éven vezette a felnőtt női világranglistát, 2014-ben vonult vissza az aktív versenyzésből. Mérkőzéseit nézve, számomra az egyedüli, aki agresszív játékstílusban ilyen hatalmas, hosszú távú sikert ért el.
– Szerinted mi lehet az oka, hogy egyre kevesebben űzik ezt a sportágat?
– Meg kell említenem, hogy sajnos az elmúlt években több helyi nagyszerű játékos kényszerült külföldre a megélhetés miatt. Ilyen többek között Porzsolt István, aki szintén korosztályom, vagy akár Rusz Árpád, aki jelenleg is idegen országban él. Az idősebb profi játékosok lassan elmennek, nehézkes az utánpótlás, hiszen felgyorsult a világ. Elszoktunk az előre tervezett, logikai gondolkodásmódtól, mindent készen kapunk, annyi információhoz jutunk a hétköznapokban, hogy nem kell gondolkodni, csak szelektálni az észszerű, következetes gondolkodásmód rovására. Butító társadalmi mintát követünk, e tényező miatt is népszerűtlen sporttá vált a sakk.
– Mi az, ami arra késztet, hogy az Erzsébet parkban is táblához ülj?
– Sajnos, el kell mondanom, hogy túl a harmincon én vagyok a legfiatalabb, aki rendszeresen asztalhoz ül, elfogad kihívásokat az idősödő generációtól, vagy csak simán végignéz egy-két játékmenetet, próbál fejlődni. Engem nem zavar a korkülönbség, elsődleges szempont nálam, hogy friss levegőn legyek, hiszen ilyenkor frissebb az elme, jobb a figyelőképesség. Úgy gondolom, ahogyan más testrészeink is igénylik a testmozgást, ugyanúgy az agynak is szüksége van tornára. Csak arra tudom buzdítani a lakosságot, ha idejük engedi, éljenek a városvezetés által megteremtett környezet lehetőségével. Annál is inkább, mert az Erzsébet parkban teljesen díjmentesen barátságos mérkőzések folynak, laza természetbarát környezetben, ahol bárki élezheti elméjét.
