Évezredekkel ezelőtt hozzánk, emberekhez szegődött a ló, s vált egyik legfontosabb társunkká: vele dolgoztuk meg földjeinket, vívtuk meg harcainkat, utaztunk, fedeztük fel környezetünk titkait. A modern világ csábításának engedve mégis hagytuk, hogy évtizedekre háttérbe szoruljanak. Gondolkodásunk e tekintetben nem olyan rég változott meg, s vettük újra pártfogásunkba e nemes állatot; reneszánszát éli a lótartás, és újra divat a lovaglás minden válfaja. Ha azt nézzük, mennyi gyermek és fiatal örült tegnap a Benedek-mezőn tartott lovas nap programjának, bizton állíthatjuk, még jó ideig így lesz ez.
A szervezők – a Vadon Egyesület, a Sagittis Siculorum Egyesület és az Ispiláng Egyesület – által kínált program egyszerű volt, de ahhoz éppen elég tartalmas, hogy a több száz érdeklődő gyermek és felnőtt jól érezze magát. Minden bizonnyal a legnagyobb élmény a legkisebbeket érte. Gyakorlott felnőttek segítségével papírból, kartonból, bőrből és posztóból – mi mást? – lovakat készíthettek, amelyeket botra tűzhettek, s lábuk közé kapva, „valódi” fűzfa paripájukkal végigvágtathattak a frissen kaszált réten. Aki elég bátor volt, s vállalta, hogy a biztonsági követelményeket elfogadja, s fejére kobakot tesz, akár valódi ló nyergébe is felülhetett, az egyesület tagjainak felügyeletével néhány kört megtehetett a szép karám területén. Jó móka volt a hintózás is – állították azok a gyermekek, akik nem voltak hajlandóak leszállni a kényelmes bakról, s kihasználva az adódó lehetőséget, többször is megtették a néhány perces utat.
Összességében elmondható tehát: jó kezdeményezés volt, örvendetes lenne, ha hagyomány válna belőle: szükségünk van az olyan eseményekre, amikor a természet lágy ölén, meghitt körülmények között néhány órát eltölthetünk családunk körében és a lovak társaságában.
