Sárkány Árpád – aki a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács alelnöki tisztségét is betölti –  úgy látja, az előző kormány múlt év októberében hozott döntése olyan helyzetbe hozza a vadásztársaságokat, hogy a nagyragadozók – a medve, a farkas, a hiúz és a vadmacska – olyanokká válnak számukra, mint a gólya: törvényesen semmi közük nem lehet hozzájuk. Az említett döntéssel ugyanis az akkori környezetvédelmi tárcavezető – egy meggyőződéses természetvédő – teljes vadászati tilalmat vezetett be hat fajra, köztük a nagyragadozókra. A rendelkezések ma is érvényesek, így tavaly ősz óta egyetlen medvét, farkast, vadmacskát sem lőhettek ki sehol az országban. Székelyföldön ez nagyon súlyos gond, mivel Maros, Hargita és Kovászna megyében él a romániai medvepopuláció közel fele (a pontos számuk nem ismert, de 7000–7500 között mozog), az állomány szemmel láthatóan nő, így természetes életterük már nem képes eltartani ezeket az állatokat, ráadásul az amúgy is egyre szűkül, mivel az ember mind jobban behatol az erdőbe. Menthetetlenül egyre közelebb kerülnek az ember lakta területekhez, és innen csak konfliktusok származhatnak, károk, sőt, tragikus esetekről is egyre gyakrabban hallani – részletezte Sárkány Árpád.
Meglátása szerint vissza kellene térni a normalitásba. Románia az uniós csatlakozáskor vállalta, hogy szigorúan védi az ország területén élő nagyvadakat, a medvét, a hiúzt, a vadmacskát, valamint a farkast. Ezek a fajok be is kerültek a szigorúan védettek közé, viszont az EU-előírások bevezettek bizonyos rendelkezéseket azokra az esetekre, amikor a szabályzástól el lehet térni, és engedélyezni lehet kilövésüket, például, ha az emberek életét vagy javait fenyegetik, vagy aggasztóan elszaporodnak. Ezek után nem világos, milyen megfontolásból gondolta úgy az előző kormány, hogy a brüsszeli előírásoktól függetlenül teljes mértékben betiltja ezen fajok vadászatát, hiszen az állomány túlszaporodott, a vadkárok mértéke pedig oly nagy lett, hogy már az emberek létét fenyegeti (általában a nehéz sorsúak, a települések szélén élők a leginkább kitettek a vadak „látogatásainak”). A Brüsszel által is jóváhagyott kilövési kvóta egyébként 350 medvére, 250 farkasra, 30–40 vadmacskára szólt tavaly őszig, és ezt minden évben engedélyezték is. Megyénkénti leosztásban ezek a kvóták igen alacsonyak, hiszen általában vadászterületenként legtöbb 2–3 medve kilövését tették lehetővé. Tavalytól már ez az út sem járható, és úgy tűnik, a jelenlegi kormánykoalíció az utca hangjától való félelmében nem meri vállalni a lassan káosszá fokozódó, az állatvédő szervezetek, a károsultak, valamint közvetve a vadásztársaságok közötti konfliktushelyzet kezelését. Látszatintézkedések ugyan vannak, tanácskozások, de a konkrét lépések elmaradnak.
Sárkány Árpád szerint öt olyan civil természetvédelmi szervezet működik Romániában, amelyek a vadászat hírnevének megrontásáért is felelősek, illetve a vadgazdálkodás egyre súlyosbodó helyzetéért is okolhatók. „Olyan emberekről beszélünk, akik tisztában vannak azzal, hogy a szegény maci, a gyerekek barátja képpel sokakat meg lehet nyerni, főképp olyanokat, akik nem élnek olyan környezetben, ahol egyáltalán esélyük lehet, hogy ezekkel a nagyragadozókkal találkozzanak” – vélte Sárkány Árpád. Ezek a szervezetek ráadásul megfelelő anyagi forrásokkal rendelkeznek, hogy nagy tömegeket meg tudjanak mozgatni – ennek tudható be a döntéshozók ódzkodása.
Ami a vadásztársaságok helyzetét illeti, Sárkány elmondta: mivel a nagyragadozók kilövésének teljes tiltása komoly bevételi forráskiesést jelent, miközben a költségek – a vadászterületekért az államnak fizetendő összeg, a vadőrök bérezése, takarmányok biztosítása télen és mások – nem csökkennek, több társaságnál azon gondolkoznak, lemondanak a területek ügykezeléséről.
A hétvégi vadásznapokat beharangozó sajtótájékoztatón szintén jelen lévő Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke a döntések hátterében egy másik okot is lát. Az a szándék is szerepet játszhat, hogy bevételi forrásaik megroppantásával ellehetetlenítsék azokat a vadásztársaságokat, amelyek a tulajdonukban lévő területeken szervezik meg a vadászatot. Ez a helyzet azoknak a köröknek kedvez, amelyek vesztesei voltak a néhány évvel korábban hosszas huzavona és ellenállás után elfogadott előírásoknak, amelyek helyi vadásztársaságok kezébe juttatták a vadászterületeket.
A mindennapi vendég
A Sárkány Árpád által elmondottak mintegy igazolásául tegnap reggel Bodok községből újabb incidensről érkezett hír. A zaláni bekötőút mentén található kaszárnya közelében egy anyamedve egy fán kötött ki, miután valamitől megijedt. Fodor István polgármester érdeklődésünkre elmondta: veszélyes helyzet volt, mivel egy viszonylag forgalmas útról van szó, az iskolába igyekvő diákok is arra járnak. Szerencsére a medve végül elvonult, mire a kaszárnya őrei által riasztott hatóságok kiérkeztek, és senkinek nem esett bántódása. Az állat egyébként a kaszárnyához tartozó elhanyagolt, gazos területen él bocsával, és a környező földekről táplálkozik.
A községben már hozzászoktak, hogy szinte naponta látni a ragadozókat, három anyamedve és hét bocs Bodok határába jár rendszeresen legelni, az emberek pedig félnek már kaszálni is. Az év eleje óta 8–10 vadkárt jegyeztek, disznókat, juhokat ölt a medve, méhkaptárokat tett tönkre. Fodor István szerint a 18 ezer hektáros bodoki vadászterületen nagyjából kétszáz medve él, amíg lehetett, legtöbb egyet lőhettek ki, de két éve semmit nem tehetnek, az állatok pedig tovább szaporodnak. „Elfogadhatatlan, hogy lassan a medve többet ér, mint az ember, hiszen egy állat eszmei értéke 40 ezer euró – amit bírságként megfizettetnek azzal, aki engedély nélkül megöli –, de ha fordítva történik, és a ragadozó öl embert, a törvény nem írja elő, mi a teendő” – fogalmazott Fodor István.

Gyarapodó vadkárok
Eléri a 143 ezer lejt a vadállatok által idén Háromszéken okozott kár becsült értéke. A megyei környezetvédelmi ügynökség adatai szerint a medvék vezetik a sort a károkozásban, nagyjából 56 ezer lej értékű kár írható a számlájukra, méhkaptárokat romboltak, 62 juhot, hat szarvasmarhát, két kecskét, valamint egy disznót és egy lovat pusztítottak el. A nagyragadozók közül a farkas ölt, de tetemes kárt jelentettek, melyet egy eddig Háromszékre nem jellemző faj okozott, a sakál. A szintén védett állatok, amelyek a Duna-deltából vándoroltak a megyébe, tavasszal 44 juhot öltek meg, ezzel több mint 17 ezer lej kárt okozva. Az előbbi évekhez hasonlóan a vaddisznók is megdézsmálták a terményeket, közel 28 hektáron kukorica- és krumpliültetvényeket tettek tönkre.