Hozzáfűzte: nemzedékének egyik legtudatosabb alkotója, a magyar irodalom nagyasszonya volt, talán az utolsó azok közül, akik mértékadó módon befolyásolni tudták az irodalmi életen kívüli közösséget is. „Nem írt máshogy, mint ahogyan élt, és úgy élt, ahogyan írt” – emelte ki. Prőhle Gergely szerint a közösség érdekeinek érvényesítésében Jókai Anna kérlelhetetlen volt, olyan elkötelezett magyar polgár, aki, ha kellett, ellenfelei érdekében is bármikor képes volt a végsőkig elmenni.
Nehéz beletörődni Jókai Anna halálába, hiszen utolsó éveiben is rendkívül életerős, tevékeny ember és szellem volt, akin mintha nem fogott volna az idő – mondta Mezey Katalin Kossuth-díjas író, a Magyar Művészeti Akadémia irodalmi tagozatának vezetője. Hangsúlyozta azt is: Jókai Anna életművének utolsó nagy irodalmi teljesítménye az Átvilágítás című, most megjelent memoárregény, amelyben a műfajban is szokatlan őszinteséggel és önkritikával ír életútjáról. „Utolsó tanítása számomra az, hogy ha mindenki először saját magában keresné, és ha megtalálta, igyekezne kigyomlálni a rosszat – kezdve a rosszindulaton, a tehetetlenségen a mások hibáztatásig, rágalmazásáig és tovább –, akkor jobbá lenne a világ. Több lenne benne a megértés, a megbocsátás és a szeretet” – fogalmazott.
Vasy Géza irodalomtörténész hangsúlyozta: Jókai Anna azok a művészek közé tartozott, akiket elkerülhetetlenül foglalkoztatott az élet és halál ellentéte, a kérdés, hogy mi történik a halál után. Minderre a választ kisgyerek korától kereste, és egyre bizonyosabban a keresztény útmutatásban találta meg. „Könyvről könyvre jutva nemcsak önmagát alkotja meg, hanem életművével példát ad, segít élni, segít eligazodni. Nemcsak a hétköznapok világában, hanem abban a személyiségformálásban is, amely egy belső úton vezet, és amelyet ő spirituálisnak, krisztusinak, szakrálisnak nevezett” – mondta.