Élt egyszer egy család: apa, anya meg a lányuk. A lány eladósorba került, de nemigen nyüzsögtek körülötte a legények. Már húszéves is elmúlt, a faluban vénlánynak számított, amikor egy napon beállított hozzájuk egy idegen vidékről való legény azzal, hogy ha megértenék egymást a lánnyal, ő feleségül kérné.
Megörvendenek az öregek, irul-pirul a lány, elbeszélgetnek, szívesen kínálják a vendéget tepertős pogácsával, szalonnával. De hát ahhoz ital is kéne, úgy jobban csúszik. Leküldik a lányt a pincébe sörért.
A lány kiveszi a csapot a hordóból, alája tartja a korsót, és közben elgondolkodik: „Ha ez a legény feleségül vesz – mert hát úgy lesz bizonyosan –, és születik egy kisfiunk, és a kisfiúnak a feje fáj, mivel borogatom szegénykét?” Észre se veszi, hogy a sör folyik, bokáig áll benne. Odafönn el nem tudják gondolni, mért nem hozza már a sört a lány. Lemegy utána az anyja.
– Mit csinálsz itt ennyi ideig, te lány? – kérdi. A lány meg elmondja:
– Azon gondolkodom, édesanyám, hogyha ez a legény feleségül vesz – mert hát úgy lesz, bizonyosan –, és születik egy kisfiunk, és a kisfiúnak a feje fáj, mivel borogatom szegénykét.
– Az ám! Mivel borogatod? – tűnődik el az anyja, és ő is csak áll, fél kézzel a korsót tartva, a sör meg folyik, már-már lábikrájukig ér, de észre se veszik, úgy eltűnődnek.
A két férfi odafönn egyre szomjasabb, sör meg csak nincs.
– Ejnye – mondja a házigazda –, lemegyek, megnézem, mit csinál ez a két esztelen fehérnép ennyi ideig ott a pincében? – És lemegy utánuk.
– Mit csináltok itt ennyi ideig? – kérdi. A felesége meg elmondja:
– Azon tűnődöm, apjuk, hogy ha ez a legény feleségül veszi a lányunkat, mert most már úgy lesz bizonyosan, és egy kisfiuk születik, és a kisfiúnak a feje fáj, mivel borogatja szegénykét?
– Az ám! Mivel borogatja? – ingatja fejét szomorúan az ember, és ő is eltűnődik, a sör meg csak folyik, folyik, térdig állnak benne.
A vendég végtére is elunja a várakozást, lemegy utánuk, és kérdi, mit csinálnak ott ilyen sokáig. Az ember elmondja neki:
– Azon tűnődünk, tanakodunk, édes fiam, hogy ha te feleségül veszed a lányunkat, mert hát már úgy lesz bizonyosan, és kisfiatok születik, és a kisfiúnak a feje fáj, mivel borogatja szegénykét?
No, a legény eleget hallott, szépen visszafordult a lépcsőn, bement a tisztaszobába, de éppen csak a kalapjáért, aztán odábbállt. Tájékára se nézett többet a háznak.
