Norvég népmesék: A róka mint pásztor

2017. június 17., szombat, Kiscimbora

Egy asszony pásztort akart fogadni, és se a falujában, se a közeli tanyákon nem talált alkalmas embert. Elindult hát az erdőn keresztül, hogy talán a hegyeken túl, a szomszéd járásban akad olyan, akire jószágát rábízhatja. Ahogy megy, mendegél, szembejön vele a medve, és tudakolja:

– Hová, merre, jóasszony?
– Pásztort akarok fogadni – feleli az asszony.
– Nem fogadnál meg engem pásztornak? – kérdi a medve.
– Miért ne, ha jól tudsz hívogatni, csalogatni, hogy az állatok, ha elkószáltak, messziről is meghallják, megismerjék a hangodat, és visszatérjenek hozzád.
– Tudok én úgy, hogy jobban nem kell. Brumm-bruuummm!
– Nem, nem, már megbocsáss, de talán mégis inkább más pásztort keresek – mentegetőzött az asszony, és továbbment. Odább a farkassal találkozott, annak is elmondta, mi dologban jár, az is ajánlkozott, hogy elszegődik hozzá pásztornak, és megmutatja, milyen szépen tud ő hívogatni, csalogatni. Elordította magát:
– Huuuuú! Huhhhuhhhú!
Az asszony majdhogy hanyatt nem vágódott ijedtében, nem is fogadta meg pásztornak a csúf hangú ordast. Továbbment. Utoljára róka koma akadt az útjába, és mikor hallotta, hogy pásztort keres, azt mondta neki, hogy hét országot bejárhat, nálánál különb pásztort akkor se talál, fogadja meg őt.
– Miért ne? – felelte az asszony, annál is inkább, mert nagyon elfáradt már a sok járkálásban. – De hadd hallom, hogy tudsz hívogatni, csalogatni!
– Így ni! – monda a róka, és elővette a legszebb, legvékonyabb hangját: – Dill-dall-holla-rió!
Megegyeztek. A róka kihajtotta a rétre a három kecskét, három birkát meg a három tehenet, és reggelire megette a kecskéket, ebédre a birkákat, vacsorára a teheneket. Este beállított az asszony udvarára egymaga. Az persze mindjárt azt kérdezte, hol vannak az állatok, de a koma felkészült a kérdésre, és így felelt:
– Jó helyen, ahol semmi baj nem érheti őket, ne aggódj miattuk!
Az asszony éppen vajat köpült, letette a köpülőt, és kisietett a kapu elé, hívogatni kezdte az állatait, nézelődött, futkosott erre-arra, hogy talán csak elmaradtak, idegen nekik a pásztor, de bizony hírük-nyomuk se volt sehol. Mire visszament a konyhába, a róka a tejfelt is befalta. No, ami sok, az sok – ha mégoly jámbor természetű volt is az asszony, erre megharagudott, seprűt fogott a hamis pásztorra. Aztán ujjával kikaparta, ami kevés tejfel a köpülőben maradt, és a róka után hajította, úgyhogy egy kis csomó a farka végére tapadt. Azóta fehér a róka farka hegye.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 521
szavazógép
2017-06-17: Kiscimbora - :

Norvég népmesék: Az eszes lány

Élt egyszer egy család: apa, anya meg a lányuk. A lány eladósorba került, de nemigen nyüzsögtek körülötte a legények. Már húszéves is elmúlt, a faluban vénlánynak számított, amikor egy napon beállított hozzájuk egy idegen vidékről való legény azzal, hogy ha megértenék egymást a lánnyal, ő feleségül kérné.
2017-06-17: Képzőművészet - Csinta Samu:

Isten és a régi mesterek dicsérete (Az oltárépítő – Beszélgetés Hervai Katalin képzőművésszel)

Isten iránti hálája jeleként látott neki a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király-templom falai díszítéséhez, oltárának kialakításához. Az immár nyugalmazott tanárnő, Hervai Katalin képzőművész alkotása abban is különleges, hogy a katolikus világban ritkaságnak számít a nem színes templombelső.