Hét év kihagyás után élesztette fel tíz évvel korábbi, első nekifutásra viszonylag rövid életet megélt elképzelését Józsi Győző és Kinga: az eredmény a hamvaiból feltámadt Szimpla, mely december óta várja vendégeit. A Magyarországon már igen híres romkocsma látványvilágát, hangulatát igényes italfelhozatallal sikerrel elegyítő hely mindennapjai az állandó változás jegyében telnek.
– Az „ős-Szimpla” tíz évvel ezelőtti megalakulása, létrejötte egy összetettebb folyamat eredménye, két különálló ág találkozott. Egyrészt az előzőleg általuk működtetett lakónegyedi kis kávézó kinőtte az addigi teret, és felvetődött, hogy költözni kell. Másrészt ekkor már kialakult egy erős vonzalom a budapesti romkocsmavilág iránt, ezen belül is a szintén a magyar fővárosban már jó ideje létező azonos nevű hellyel szemben. 2007-ben nyitottunk a Szent György Napokon. Sikernek nem nevezném, ami következett, több hibába is belecsúsztunk. A legnagyobb az volt, amit egyes vendégeink máig feltételeznek, hogy egy ilyen helyet gyakorlatilag ingyen ki lehet alakítani, és a működtetése is elhanyagolható költséget jelent. Ennek a tévedésnek megvolt az ára, halottak napján kénytelenek voltunk lakatot tenni a Szimplára. Hogy végül nem itt végződött a történet, az Ségercz Ferenc zenész barátunknak is köszönhető. Amikor már az áramot is levágták, Ferenc jött az ötlettel, hogy mintegy búcsúként unplugged zenélést rendeznének. Meghirdettük tehát a Száz gyertyafényes estet – ez nevezhető sikernek az első Szimpla életében, a kocsma megtelt, és annyi bevételt sikerült összehoznunk, hogy végül a villanyt és a bért is kifizettük. Sajnos, összességében már komoly anyagi gondjaink voltak. A főbérlővel sem volt túl jó a viszonyunk. Végül a Csíki utcába költöztünk, de erről az időszakról már nincs, mit sokat mondani. Annyi viszont világos lett számomra, minden nehézség ellenére, hogy a városnak szüksége van egy ilyen kocsmára, és valamikor újból nekivágunk. Most azt mondom: mint sok minden másnak, ennek is be kell érnie – idézi fel a kezdeteket Győző.
Nem lajbitépő
A levédett nevet birtokló budapesti Szimplával kimondottan jó a kapcsolatunk a kezdetektől, ez mára már barátsággá alakult. Gyakorlatilag ami most itt látható, az ötletek, elképzelések tőlük származnak, és a mostani újraindulásban is segítettek. Ez nem azt jelenti, hogy kizárólag az ő elképzeléseiket akartuk, akarjuk érvényesíteni. Ha az üzletpolitikánkat próbálnám megfogalmazni, egyszerűen abból indultunk el: noha Sepsiszentgyörgyön sok a kocsma, ez nem azt jelenti, hogy mindenki megtalálja a neki tetszőt, sokan nem találnak alternatívát. Ezt a kört akartuk, akarjuk megfogni, és úgy tűnik, sikerül, már csak azzal is, hogy jelenleg a városban egyedinek számító dolgokkal szolgálunk. Reményeink szerint ezzel a kocsmaturizmus fejlődését is szolgálni tudjuk – szögezi le Győző.
Ezt a célt szolgálja az is, hogy az italkínálat vonatkozásában – amit az erősségüknek tekintenek mindketten – a különlegességekre koncentrálnak: kézművessörök, pálinka, mely most már Szimpla néven fut, kizárólag kistermelők borai, saját tea, azaz olyasmi, ami máshol kevésbé elérhető. A sörök tekintetében a mindenhol fellelhető márkákat lassan kizárják a kínálatból. Ennek a politikának egyébként más előnyei is vannak, többek között a vendégek megválogatásában is segít.
– Kocsmát működtetünk, de az nem összetévesztendő a lajbitépővel, bicskahajigálóval, sőt, a diákok lógását sem támogatjuk, ezért szigorúak a kiskorúakkal kapcsolatos szabályaink. El akarjuk kerülni, hogy az ide betérők azzal a céllal jöjjenek, hogy megrészegedjenek, majd „kiviseljék” magukat. Már vannak kitiltott vendégeink is, pontosan ezen oknál fogva. Az is segít a szelekcióban, hogy kézművessöröket forgalmazunk elsősorban, melyek felkapottsága nagyjából háromszorosa a tucatsöröknek, ám ezek ára valamelyest magasabb, mint a szinte mindenhol fellelhetőeké.
Az egyediség vonzereje
A termékeken kívül az egész környezet a sajátos hangulatot szolgálja, hiszen a lámpatestektől, a bárpulton, az asztalokon, székeken keresztül egészen a mellékhelyiségekig minden egyedi (olyan tárgyakból születtek, melyek már nem kellenek, enyészetre szántak, és most átalakulva ugyan, de feltámadhatnak), „nem a krómacél-korlát” vonalat követik. És mindez állandóan változik, újabb és újabb elemekkel gazdagszik, többek között a vendégek hozzájárulása révén is. Ez is egy erős vonzerő, egyesek egyenesen keresik az újdonságot – vallja Győző és Kinga. A betérőknek az első benyomása gyakran az, hogy itt minden szedett-vedett, véletlenszerűen összedobott – ami egyébként messze nem igaz, igen sok munka és pénz van minden egyes berendezési darab mögött, hiszen mindennek funkcionálisnak kell lennie, még akkor is, ha omladozónak tűnik –, a vendégek hozzáállása is megoszlik. Vannak, akik kimondottan vagánynak találják, nem egy vendégről tudnak, aki a Szimpla előtt nem járt kocsmába, de olyat is hallottak már, aki nem volt hajlandó bejönni vagy leülni, mert hogy néz ki az egész. A törzsközönséget az értelmiségi és a művészréteg adja, de nem kizárólag. Általánosságban az egyedi, a más iránt nyitott emberek térnek be és maradnak – vélik.
Háztáji piac, filmvetítés, bringapiac és kölcsönzés
Kiegészítő szolgáltatásokat is terveznek, inkább olyasmit szándékoznak hozni, ami Sepsiszentgyörgyön nincs. Az ötleteket általában a budapesti „nagy testvér” már sikerrel megvalósította: így a háztáji piacot – ahol kizárólag maga a termelő árul – itt is elindítják hamarosan, de a tervek között egy kocsmákat összekötő biciklikölcsönző is szerepel, továbbá egy kerékpárpiac. Emellett szintén mostanság indul a mozi (filmvetítések), illetve egy dizájnshopban is gondolkodnak: saját készítésű, Szimpla névvel ellátott, a kocsmához kötődő tárgyakat értékesítenének. Ide tartozik csendestársuk ötlete is, mely szerint az egyik termet úgy rendeznék be, hogy minden tárgy eladó lesz. Távlati tervként a kötetlen, spontán előadások, zenei estek is szerepelnek – erre már volt példa egyébként.
