Mózes László
A szociálliberális koalíció megszabadult Grindeanutól, Pontától és velük együtt saját kormányától, ám igazi terheiktől képtelenek megszabadulni. Politikai alakulatuk ugyanis kommunista időket és annak pártját, szolgálóit idézi erőteljesen, s minden álságos jóléti ígéretük ellenére féléves kormányzásuk fokozta a zűrzavart, növelte a kiszámíthatatlanságot. Igaz, e napokban az ellenzék oly mértékben élesztette fel a primitív, elvakult és vad nacionalizmust, hogy maga a mester, Vadim is büszke lehetne tanítványaira.
Dragneáék némi feszültség, nem túl erős parlamenti ellenzéki össztűz után újra megkönnyebbülhettek és ölelkezhettek a pulpitus előtt. A pártfegyelem eredményesnek bizonyult – még a titkosnak csúfolt szavazást is úgy alakították fehér és fekete golyócskáikkal, hogy mindenki ellenőrizhető legyen –, Grindeanu és Ponta pedig nem tudott felülkerekedni a leghűségesebb csatlósokon. A bizalmatlansági indítvány vitájában Dragnea újra jóléti intézkedéseket ígért, és furcsa módon a jogállamiság megerősítését. Az RMDSZ távol maradt e cirkusztól, Băsescu szerint a szociáldemokraták bebizonyították kormányzási alkalmatlanságukat, a liberálisok pedig maffiózókra jellemző leszámolásként értékelték a történteket. Bár lehetett volna erősebb, Grindeanu nem igazán tündökölt, a tizenhármas kormányrendeletre csak haloványan utalt anélkül, hogy mélyebbre ásott volna a büntetőjog módosítása körüli posványban. Pedig megtehette volna.
Megszabadultunk Grindeanu és Ponta bandájától, következő lépésben meg kell szabadulnunk a Dragnea, Olguţa és Firea féle társaságtól is – értékelte a történteket a liberálisok új elnöke, Ludovic Orban. Vélhetően ezt a célt tűzi majd zászlajára az amúgy ugyanannyira hiteltelen ellenzék, noha a szociálliberális tömörülés továbbra is parlamenti többséggel rendelkezik. Ám a tegnap oly nagy boldogságot színlelő Dragnea-tábor mégsem érezheti magát igazán nyeregben, egyrészt azért, mert csak szigorú felügyelet és ellenőrzés mellett sikerült megőrizni a hatalmat, jelezve, nagyon félnek az árulóktól; másrészt, az új miniszterelnök kijelölésénél újra az államfő térfelén pattog a labda. Ha Iohannis netán azt mondaná a meggyengült szociálliberálisoknak, egyszer már eljátszották a bizalmat, nem alaptalanul tenné.
Vélhetően mind az államfő, mind a tegnap csatát nyerő politikusok arra törekednek majd, hogy lezárják ezt a sajátosan hazai politikai cirkuszt. Ám béke továbbra sem lesz: akik eddig minden áron el akarták kerülni, hogy az érvényben lévő büntetőjog alapján elítélhetővé váljanak, továbbra sem mondanak le elképzeléseikről, továbbra is a büntetés elkerülése lesz fő célkitűzésük, minden más népjóléti látszatintézkedés ellenére.
Jöhet tehát új kormány, lehetnek újabb hangzatos ígéretek, de marad a bizonytalanság, marad az eredeti román demokrácia elvtelen szolgálókkal és harmadosztályú pártkatonákkal.
