Beiktatása után Grindeanu és miniszterei bábkormányként kerültek a figyelem középpontjába, mégis, alig fél év után bukás várt az egykor hűséges temesvári politikusra. Grindeanu hiába próbált rebellisként viselkedni az utolsó száz méteren – újabban az általa is jóváhagyott tizenhármas kormányrendelet ellen tüntetők százezreiről is azt mondja: jól tették, hogy tiltakoztak –, ő maga is elszúrta, mert korpa közé keveredett. És felfalták, miközben ő sem feltétlenül jobb csámcsogó kollégáinál, csupán alulmaradt egy elvtelen küzdelemben. Mindezek pontosan tükrözik a most hatalmon lévők természetrajzát, a politikai játszmák színvonalát.
A nagy leszámolás úgy ért véget, hogy szinte minden a régi maradt: az új kormányfő tárcavezetőivel együtt – pár kivételtől eltekintve – összességében semmi jót nem ígér. Mintha a szociáldemokrata párt vezetői azt a feladatot próbálnák teljesíteni, hogy a lehetséges leg­rosszabb változatot találják meg, s nevezzék meg a leginkább hozzá nem értőket, noha azt harsogják, csak úgy hemzsegnek köreikben a jobbnál jobb szakértők.
Vajúdtak a hegyek, és egeret szültek: ami a Tudose-kormány háza táján dereng, az minden eddigi szörnyülködést felülmúl. Nem csupán azért, mert a gazdasági miniszter filozófus, a kultúra felelőse korábban bulvárlapot igazgatott, az oktatásért pedig egy olyan pártkatona felel, aki annak idején Pontát, a doktori értekezésében plagizáló pártfőnökét szolgálva addig ügyeskedett, míg akadémikusokat állíthatott félre – de maga az egész kormányalakítás folyamata arra utal, reménytelen politikai és társadalmi mélypontra jutottunk. És itt elég a tegnap váratlanul meglebegtetett, frissítettnek nevezett kormányprogram gazdasági és szociális vetületeire utalni, új adókra, aránytalanul felsrófolt minimálbérrel és egyéb adózási képtelenségekkel. Utóbbiakkal egy célt biztosan elérnek a magukat tömjénező szociáldemokraták: földbe döngölik a még működő romániai magánszférát.
Amit látunk, olcsó és felelőtlen populizmus, a gazdasági zűrzavar netovábbja. Még a miniszterjelölteket hallgatták meg a parlamentben, amikor a kiszivárogtatott, sebtében módosított  kormányprogram gazdasági előrejelzései alapján az elemzők szinte kétségbeesetten állították: képtelenségek sora. Le sem tette az esküt a pénzügyminiszter, s már a magánnyugdíj-rendszer  átszabásáról beszélt. Példátlan, ami a parlamentben és a kormánypalota háza táján történt, történik.
És nem az a legnagyobb baj, hogy Dragneának és csatlósainak nincs politikai víziója, hanem az, hogy ígérgetéseikbe beleszédülve a felelőtlenség és a kiszámíthatatlanság bajnokaivá váltak.