Igaz ellenben az is, hogy felgyorsult élettempónk következményeként legtöbbször csak akkor akarunk észrevenni hibákat, amikor bőrünkön érezzük ezek következményeit. Az elhízás, szív- és érrendszeri problémák, drogfogyasztás, kóros fogyás stb. mind-mind azt példázza, hogy egyfajta struccpolitikát folytatunk önmagunkkal szemben. Egy orvosnak vagy egy terapeutának kell felhívnia a figyelmünket olyan tényezőkre, melyeket mi magunk is észrevehetnénk egy kis ráfigyeléssel.

Az önvizsgálatnak, megfigyeléseknek még olyan előnyük is van, hogy azelőtt késztetnek változtatásra, mielőtt nagyobb lenne a baj, és testreszabott, vagyis kimondottan a személyünkre vonatkozik. Az életmód és az életenergia közti összefüggéseket nem nehéz meglátni, de a passzív szemlélőből cselekvővé válni annál nehezebb. Sokan tudják például, hogy túlsúlyosak, fizikailag és lelkileg szenvednek miatta, mégsem tesznek semmit a helyzet megváltoztatásáért. ,,Én már ilyen vagyok — mondják gyakran —, mindenki fogadjon el így!" Ez az önvédelemből előtörő dac azonban nem védi meg az illetőt önmagától és a következményektől.

Ilyen és ehhez hasonló összefüggéseket igyekszem az olvasó elé tárni a segítségnyújtás szándékával, de a teljesség igénye nélkül ebben a sorozatban. Az orvosok, természetgyógyászok, gyógytornászok, pszichológusok, terapeuták hosszú sora foglalkozik a problémával, a maga szakterületén a legnagyobb hozzáértéssel. A magam részéről az ok-okozati összefüggéseket keresem, a különböző életkorok sajátosságait vizsgálom, a múltat párhuzamba állítom a jövővel abban a reményben, hogy ezzel elindítok egy érdeklődést felkeltő, gyógyító folyamatot, melyet ki-ki a maga szükségleteinek megfelelően kiegészíthet.