Középiskolás koromban — mint általában minden diák — ugyanazon az útvonalon igyekeztem reggelenként az iskolába. Majdminden reggel szembejött velem egy nem kellemes arcú, középkorú nő, akit soha nem ismertem meg, nevét sem tudtam, de ,,látszatra" indokolatlanul heves ellenérzést — túlzás nélkül állítom —, szinte a gyűlöletig fokozódó indulatot váltott ki belőlem. Mai napig sem tudom ennek az érzelmi, spontán reakciónak a magyarázatát adni.
Ha történetemet az olvasó elfogadja valóságnak, mert az, akkor a megoldás így lehetséges: vannak megmagyarázhatatlan rokonszenvek és ellenszenvek. Erre egyetlen feltételezés adhat némileg transzcendentális választ: az úgynevezett bioelektromagnetikus oda-vissza áramlás sugallja a viszonyulás pozitív, illetve negatív lehetőségét. Kérdem magamtól (és az olvasótól): mennyire bízhatunk a ,,megérzés" helyességében? Vajon nem veszítünk el — eleve! — később, a megismerés folyamán kikristályosodó vélemény szerint ,,barátnak" (szerető kedvesnek) való személyt az első benyomás hatására? Mennyire fogadható el ,,támpontnak" az a közkeletű mondás: ,,Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt"?
C. G. Jung, a személyiség-lélektan korszakalkotó mestere az extravertált lélektani típussal kapcsolatban véli — ilyen típusú emberek ,,barátkozóbbak", nyitottabbak —, hogy míg a férfiak inkább az extravertált gondolkozók, addig a nők ,,érzelmibb" indíttatásúak, és ezek kapcsolatteremtése igencsak különböző. Az intuitív ember kapcsolatteremtése során ,,megérzésére" (lásd a bevezető történetet) hagyatkozik, és eleve ,,kiszolgáltatja magát" ennek az ingatag lelkiállapotnak. Persze, az introvertált (befelé forduló) ember már sokkal elővigyázatosabb a baráti kapcsolatok ,,létrehozásában". Azért is, mert többnyire megelégszik önmagával, saját világának zárt birodalmában él, másrészt eleve bizalmatlan, és ennek megfelelően ,,mérlegelő".
Kérdésünk: születik vagy lesz valaki magába forduló személyiség? Netán csalódások sorozata (különösen gyermek-, illetve serdülőkorban) tette ilyenné? Mindkét lehetőség fenntartható. Azt azonban vallom, hogy próbára (is) tehető, valódi barátságok csak azonos neműek, mindenekelőtt férfiak közt köttetnek.
