Hatodik alkalommal szervezték meg az egerpataki származású Márk családok találkozóját. Idén Kommandón zajlott az esemény, korábban Bikfalván, Barátoson (két alkalommal), Egerpatakon és Rétyen gyűltek össze a Márkok. Kommandóra a Márk ősökkel büszkélkedő Kocsis Irén és férje, Kocsis Béla meghívására érkeztek. Közel százan – az országból, Magyarországról, Svédországból – tartották érdemesnek ott lenni, az idősebb korosztály mellett szép számban jelentek meg a fiatalok is – minden jel arra utal, hogy a Márkok családi fonódásai az ifjak között is szorosra köttetnek.
A napot ünnepi istentisztelettel kezdték, a református templomban Nagy István lelkész hirdetett igét: „ez minden keresztény temploma, az itt lévők egy Isten nevét dicsőítik” – utalt a jelenlévők több felekezethez tartozására. Az együvé tartozás felemelő érzéséről beszélt, és elmondta, látja: az idősebbek örvendenek, hogy itt lehetnek, a fiatalok azon gondolkoznak, hogyan vihetik tovább a hagyományt. Pál Apostol szavait idézve – szeretet nélkül semmit nem érünk – jelentette ki: sokan csak önmagukat szeretik, de ez nem elég, magányosak lesznek, nem vesznek részt hasonló találkozókon, nem érzik hovatartozásukat. Az Úr adja, hogy sok-sok éven át így tudjon találkozni a Márk család – kérte az áldást. A székely himnusz eléneklése után a templom elé vonult a gyülekezet, elkészültek az első csoportos fotók.
Az egerpataki nemes Márk család 1591-ben készült címerével díszített zászlót követve vonultak a Márkok a Katinka vendéglőhöz, ahol Kocsis Irén házigazdaként köszöntötte az egybegyűlteket, majd a magyar himnusz eléneklése után Kalamár György színművész Wass Albert Üzenet haza című versét szavalta el. Szabó Mária helytörténész Kommandó történelmét mutatta be.
Ambrus Zsuzsa főszervező a legutóbbi Márk-találkozó után történteket összegezte. Sajnos, voltak halálesetek, de örömteli események is. Az utóbbi öt évben hatan távoztak, és csupán két gyerek született a Márkoknál – mondta, de szavai azonnal kiigazításra találtak. A teremből többen jelezték, hogy ennél többen születtek a nagycsaládban, hat újabb kisgyerekről számoltak be.
Tavaly január 21-én emlékeztek a 425 évvel ezelőtti eseményre, amikor Márk Péter Báthory Zsigmondtól nemesi címet, adománylevelet kapott, ekkor ujíttatták fel a nemes ős Egerpatakon állított kopjafáját. „Aki teheti, térjen be az ősi faluba, virágcsokorral vagy anélkül, hogy Márk Péter ne érezze magát egyedül” – intette a családtagokat Ambrus Zsuzsa. Több, folyamatban levő munkáról is beszámolt: zajlik a Márk család nőtagjai életének kutatása; családi történeteket gyűjtenek – sajnos, egyelőre kevés van belőlük –, ezeket kötetben szeretnék kiadni, hogy ismertebb legyen az ősök élete, a kor is, amikor éltek.
Ambrus Zsuzsa a Márkok eredetéről tartott rövid előadást. Sok kérdés vár még tisztázásra, de valószínű, hogy a Márkok Itáliából kerültek Magyarországra, onnan Erdélybe, így őseik latin származásúak lehettek, akik később elmagyarosodtak – magyarázta.
A következő családi találkozó helyszínéről is döntöttek a jelenlévők: 2019-ben Sepsiszentgyörgyre várják a rokonokat. Végezetül a főszervező bőséges gyermekáldást kívánt a családtagoknak, hogy a Márkok ki ne haljanak.
A találkozón a Márk család hagyatékából állítottak ki tárgyakat, köztük egy viharvert hegedűt is. A cseh gyártmányú hangszert Hancsók Szabolcs hozta, dédnagyapja, a brassói filharmónia prímása használta egykor. A családi ereklyét az egerpataki családihagyaték-gyűjteménybe ajánlotta fel.
A délután közös ebéddel, ismerkedéssel, családi események felelevenítésével zajlott. A Kocsis házaspár meglepetéssel is előrukkolt: a kommandói fiatalok Vadkála néptánccsoportja szórakoztatta a Márkokat.
