Elege van a bársonyszékből dirigálókból, nyáját túlnőtt lelkipásztorból, modern Don Quijote-szerepben tébláboló, pályát tévesztett színművészből, a négy alapműveletből inkább csak a magának osztást gyakoroló közgazdászból. Tele már tarsolya a sok kft-diplomás, önnön politikusi képességeit felfedező mindenféle lógus és -ista üres, hazug dumáiból, főleg mikor áldozati bárányként is kelletik magukat. Fiatal, kiiskolázott ,,zseniből" sem kér, kit hátulról parasztként félanalfabéta kisistenek, kiskirályok tolnak előre, hogy továbbra is mattot adhassanak. Nem akar többé holtkéz sem lenni a vadkapitalizmus pókerasztalán, ahol már rég cinkelt minden kártya. Sepsiszentgyörgynek már az sem kell, nem elég, hogy folyton csak kérdezzék: mi az óhaja? Győzni sem akar nagy, országos harcokban, csak a helyi sárkányoknak ütné le fejét. Nem kell néki sem a nagy viktória, sem a nagy Viktor. Még az itt élő, politikusként rejtett, sikeres üzletember sem kell neki, ha cégein keresztül zavartalanul űzi, folytatja az etnikai tisztítást, és ,,befektetéseivel" megveszi az utolsó talpalatnyi földet is. Nincs kizárva, végül majd ez fogja kivívni az autonómiát.

Sepsiszentgyörgynek végre tettek kellenek. Egy jobb, méltányosabb élet érdekében. Sepsiszentgyörgy szavazott. Ki most sem érti szavát, vessen magára.

Dezső Bernát