Túl vagyunk az önkormányzati választásokon, és első látásra valóban úgy tűnik, hogy az RMDSZ jó eredményt ért el, hiszen a magyarság 85 százaléka a tulipánra szavazott. A számok tükrében ez a győzelem már nem is győzelem, hiszen híveik fele annyian sem voltak, mint 1990-ben.
Már kétséges a parlamenti küszöb elérése, ezért is zúdult az MPP-re a nagyon éles kritika, hiszen úgymond közel kilencvenezer voksot vitt el. Azaz nem az RMDSZ hibás a tizennyolc évi eredménytelen politizálás okozta kiábrándulásért! Lássuk csak, mit akartunk a kommunizmus bukásakor: Székelyföld autonómiáját, kisebbségi törvényt, állami magyar egyetemet, magyar nyelvhasználatot, egyházi ingatlanjaink visszaszolgáltatását, hogy csak a legfontosabbakat soroljam. És mit kaptunk: magas munkanélküliséget, alacsony életszínvonalat a többségében még mindig román intézményvezetők által irányított tömbmagyarságban, szaporodó magyarverést a szórványban. Ezek után mit várhatunk ugyanazoktól, esetleg más szerepben? Talán helyi szinten fogják mindazt megoldani, amit a parlamentben nem sikerült? Akik nemtelen eszközöket is bevetettek a kampányban, mert a cél szentesíti ezeket? De mi a cél? Félre kell tenni minden személyeskedő vitát, és nagyobb képességet kell mutatni az együttműködésre; az RMDSZ fogadja el, hogy egyeduralmának vége, és a kisebb párttal karöltve munkálkodjék az ígéretek megvalósításán, mert a széthúzás hosszabb távon végzetes lehet az erdélyi magyarság számára.
KOVÁCS GYULA, Sepsiszentgyörgy
