mezei katáng (katángkóró – Cichorium intybus L., román neve: cicoare) az emberi felhasználás szempontjából fontos fészkesvirágzatúak (Asteraceae) családjába tartozik, és bárhol, mezőn, gyomállományokban, utak mentén rátalálhatunk. A több felkopaszodó ágú, általában a környező növényzet közül kimagasló növény nagy, kék sziromlevelei ismerősek, a cikóriakávé révén eleink szóhasználatában gyakran szerepelt (jómagam is ittam a háborús években).
Növényünk felnövő hajtásai kevés levelet, viszont a pitypanghoz hasonló, kacoros tőlevet annál sűrűbben hajtanak. Szára, ha megtörjük, fehér tejnedvet bocsát ki, égszínkék (olykor fehér vagy rózsaszínű) fészekvirágzata 3–5 cm-es, a hajtás csúcsán magányosan vagy több társával ül. A virágok reggel kinyílnak, délután vagy borús időben zárulnak, majd elhervadnak. Korán, már júniustól folyamatosan virágzik, el egészen októberig. Kaszattermése van. Orsó alakú gyökere biztosítja áttelelését.
A mezei katáng mind táplálkozásunk, mind a népi, illetve a homeopátiás orvoslás szempontjából régóta használt. Gyökerében (Cichorii radix herba) – ősszel ássuk ki – flavonoidok, keserűanyagok (laktucin) vannak, ez utóbbiak eltávolítására felhasználása előtt áztassuk vízben. Cikóriasavat, káliumsókat, C- és B-vitamint is tartalmaz. Méregtelenítő, epe- és vízhajtó, gyomorerősítő hatású. A homeopátia székrekedés ellen ajánlja.
A cikóriakávét a Var. sativumból, a faj nemesített változatából szárítva, majd pörköléssel állítják elő. A cikóriarügyek, fiatal levelek párolva vagy főzve fogyaszthatók. A főzővizét ne öntsük el, mert teaként vagy zöldséglevesben hasznosítható. A megfőzött, pépesített gyökér bőrünkre helyezve (arc, nyak, dekoltázs) puhító, frissítő hatású.
