A negyedszázada kötött barátságokon, a máig működő családi kapcsolatokon túl Mezőtúr mindenkori önkormányzata és a Kaán Károly Alapítvány több létesítménnyel támogatta mindhárom települést. Ezek közé tartozik a sepsikőröspataki ravatalozóház, Bedő Albert kálnoki, Gelei József és Benkő Gyula árkosi és Asztalos György sepsikőröspataki emléktáblája, az árkosi Gelei József- és a mezőtúri Kossuth Lajos-iskola kapcsolatának létrehozása.
Az anyaország kereste meg Sepsit
Sokan ismerik a vidéken Krizsán Józsefné Józsa Piroskát, a lelkes nyugalmazott pedagógust, Mezőtúr egykori önkormányzati képviselőjét, aki a testvértelepülési kapcsolatok éltetője-segítője. Őt kértük, hogy emlékezzen a kezdetekre. „Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka. A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep”– idézte Márai Sándort.
– Bízom benne, hogy Márai gondolatai ránk is igazak, úgy érzem, hogy már ezért is érdemes volt kapcsolatot teremteni. Az 1990-es évet követően egyre többször megfogalmazódott, hogy egy településnek szüksége van kapcsolatokra, kitekintésre, együttműködésre más országokkal, más településekkel. Egymás kultúrájának, szokásainak megismerésével kölcsönösen gazdagabbak lehetünk. Mezőtúron is felvetődött a gondolat testvérkapcsolat létesítésére. 1992-ben Mezőtúr volt a házigazdája egy, a falusi turizmusról szóló nemzetközi konferenciának. Ezen a konferencián Árkos település képviselője is részt vett, és itt ismertük meg az árkosi illetőségű Szakács-Nagy Magdolna mérnök asszonyt. Az első megbeszélést tettek követték, és készségesen együttműködött mind a három település. Ennek most éppen negyedszázada. Az első székelyföldi találkozás felejthetetlen számomra. Én ekkor jártam először Erdélyben, és azóta mindig visszahúz e táj, az itt élő emberek barátsága. Már nem tudom, hányszor voltam itt az elmúlt 25 évben, de remélem, még nagyon sokszor lesz rá lehetőségem. Erdélynek semmi máshoz nem hasonlítható a meghittsége. A természet ősi, érintetlen tisztaságát e tájon valami csodálatos harmóniában lehet érzékelni. Településeink közös programjai közelebb hoznak bennünket egymáshoz, gazdagítanak mindnyájunkat. Az elmúlt 25 évben több emberrel találkoztam, akiktől sokat tanultam: hazaszeretetet, emberséget, egymás iránti tiszteletet. Köszönöm valamennyiüknek. Örömmel tapasztalom, hogy most is folyamatos az együttműködés. Elismerés azoknak, akik azóta is szívügyüknek tekintik ennek hatékonyabbá tételét.

Örök élmény maradt
– 1992. július végén alpolgármesterként váratlan telefonhívást kaptam a háromszéki Sepsikőröspatakról. Szakács-Nagy Magdolna keresett, közölte, hogy az Árkossal és Kálnokkal közös tanács örömmel fogadja a testvértelepülési kapcsolat létrehozását Mezőtúr városával. Ennél szebben nem is alakulhattak volna a dolgok! Szep­tember első hetében mezőtúri küldöttség látogatott el Árkosra – emlékezik Répási János akkori alpolgármester. – Egész utunk és ott-tartózkodásunk csodálatos élménysorozat volt, sokan közülünk ekkor látták először Erdélyt, Székelyföldet. A testvértelepülési szerződést 1992. szep­tember 6-án írta alá Csáky László és Bagdán Piroska akkori polgármester. Csáky László emléke előtt ma is tisztelettel hajtunk fejet, ő később is sokat tett az együttműködés kiteljesítéséért. Nekem külön megtiszteltetés, hogy őt is és családját is barátaim között tarthatom számon. A Kőröspatakkal, Kálnokkal, Árkossal létrejött testvértelepülési kapcsolat az első volt Mezőtúr történetében. Meggyőződésem, hogy ez maradt a legélőbb, a legtartalmasabb a későbbiekben is. Huszonöt év hosszú idő, s feljogosít arra, hogy reményteljesen tekintsünk a jövő felé is.

Történelmi léptékkel mérve
– Az 1992-es esztendő verőfényes szeptemberi napján aláírták az együttműködéséről szóló megállapodást, ettől a naptól kezdve lettünk testvértelepülések! Telve örömteli várakozással ültünk fel az autóbuszba, és jókora késéssel, éjfél környékén érkeztünk meg árkosi szállásunkra, az Agronómusházba. Lelkemben ég most is a látvány, a ránk váró emberek sokasága, a felénk áradó szeretet és öröm, a hajnalig tartó beszélgetés, együtt éneklés, a vendéglátás szívélyessége, a kínált székely köményes íze! Másnapi programunk a környék beutazása, megismerése, megtapasztalása azoknak a történelmi helyszíneknek, ahol székely barátaink elődei, ősei hősies bátorsággal állták útját a ránk törő mindenkori gonosznak. Megismerve őket, beláttuk a mondás igazságát: a vér nem válik vízzé, az ősök hősiessége mennyire tovább él bennük, az egyenes gerincű, kemény kézfogású, nyílt tekintetű, szorgalmas és becsületes emberekben. Aki akkor nem volt jelen, soha nem fogja igazán megérteni e találkozás meghatározó jelentőségét! Hazaérkezésem után édesanyám aggódóan megkérdezte: Mi történt veled, kisfiam? Nem tudtam válaszolni, hiszen egy hétig sorolhattam volna a történéseket, helyette elsírtam magam… hiszen annyi mindent kellett volna elmondanom! Ő válaszolt helyettem, csak annyit: „megértem...”
Ennyi év után mire jutottunk, miben segítettünk egymásnak, volt-e értelme az ott és akkor aláírt megállapodásnak? Ezt nem az én dolgom megválaszolni, csak a saját érzéseimet, élményeimet, gondolataim töredékét tudom, tudtam megosztani… Emlékezem azokra a barátokra, akik sajnos már nincsenek közöttünk, akik Csaba királyfival együtt vigyázzák Erdélyország sorsát az égi csillagösvényről! Emlékezni tudok és fogok, míg csak tehetem, minden kedves barátomra, akik szeretettel fogadtak, és amikor nagy ritkán alkalmunk volt Mezőtúron találkozni, ennek a szeretetteljes fogadtatásnak csak töredékét tudtam viszonozni. Egyszerűen, szívből, nagyon mélyről köszönök nektek mindent, amit kaptam, és kívánok hosszú, boldog, tartalmas és eredményes életet, egészségben, békében és őszinte megbecsülésben – emlékezik Herbály Kálmán volt önkormányzati képviselő.

Itthon 25 évvel ezelőtt?
A kapcsolatteremtés itthoni lelkes kezdeményezőjét, Szakács Magdolna nyugalmazott agrármérnököt kérdeztük.
– E kapcsolat úgy formálódott, mint a népmesékben. A visszakapott árkosi Agronómusház vezetőjeként ’92-ben juthattam el Mezőtúrra, ugyanis a bukovinai székely néhai Bónis Lajos professzor magyarországi agrárminisztériumi küldöttséget vezetett a megyénkben. Fodor Ferenc akkori prefektus agrárszakemberként a szívén viselte az egykori Agronómusház vissza­szerzését és hasznosítását, s az intézmény jövőjét a vidéki turizmusba való bekapcsolódásában látta. Meghívást kaptam a témában tartott nemzetközi konferenciára Mezőtúrra, amelyet a professzor egykori tanítványa, a későbbi Háromszék-rajongó Csáky Csaba, a magyarországi Vidéki Turizmus Szövetségének akkori elnöke szervezett. Az akkori kőröspataki községi tanács tagjaként szóban meghívtam a mezőtúri tanácsot, látogassanak el hozzánk, ismerjék meg e vidéket. Néhai Csáki László akkori polgármesterünkkel véglegesítettük a meghívást. Az év szeptemberében autóbusznyi küldöttség érkezett Bagdán Piroska polgármester és Répási János alpolgármester vezetésével. Sokan akkor jártak először Székelyföldön, és csodálkoztak, hogy Románia közepében hogyan tudtunk megmaradni magyarnak. A vendégek fogadására összefogott Árkos, Kőröspatak és Kálnok. Kirándulást szerveztünk a megye történelmi nevezetességeinek bemutatására. A következő évben a helyiek látogattak el Mezőtúrra. Az évek során személyes és családi kapcsolatok alakultak ki, táborozásokat szerveztünk gyerekeinknek. A kapcsolat fenntartása és ápolása az elmúlt 25 évben a mindenkori településvezetők érdeme – zárta mondandóját a mérnök asszony.

Megszólalnak a korabeli tanácstagok
Az árkosi Kiss Ernőt és a Kálnokon lakó Váncsa Bélát kerestük, mindketten a rendszerváltás utáni, Csáki László vezette új sepsikőröspataki községi tanács tagjai voltak.
– Egyhangúlag megszavaztuk a polgármester javaslatát – részletezte Kiss Ernő. – Soha nem felejtem, amikor vártuk, hogy megérkezzenek a túriak, zenével fogadtuk őket, nagy volt a lelkesedés. Több családot mi helyeztünk el a faluban, tartós barátságok alakultak. Sokszor voltam Mezőtúron, felejthetetlenek a híres túri vásárok.
– Hasonló volt a kezdet nálunk is. A vendégeket mi külön fogadtuk Kálnokon. Kigyűlt a nép a Vállúhoz, ott volt Erdélyi tiszteletes, a fiatalok székely ruhába öltöztek, s énekeltük, hogy: Hál’ istennek megfordult a világ... Sohasem felejtjük el. Józsa Piroskával azóta is tartjuk a kapcsolatot. Nincs alkalom, ha Kőröspatakra jön, hogy fel ne keressen. Sikeres kapcsolat, amelyhez továbbra is nagyon ragaszkodunk.