Reméljük, decemberre valahogy kitakarítják, ha már fürdeni nem tudunk ott, legalább korcsolyázzunk. Tavaly sem lehetett fürdeni, akkor a lehullott csempék és a medence szélének rendezése miatt, amivel szeptemberre készültek el. Egyéb is van: egy öreg fenyőt – olyan húsz méter hosszú – már két éve kivágatott valaki, az ágakat is lenyesték róla, azóta ott rohad. Nem kell a deszka, vagy mi? Ha mást nem, egy padot lehetne belőle csinálni, a mofetta előtt csak egy rozoga lécre lehet most leülni. Egy másik nagy fa az Erzsébet-forrás fölött kidőlt gyökerestől, azt is úgy hagyták, ahogy leesett. Hetente kétszer-háromszor kijárok, de van sok nyugdíjas, aki naponta kimegy: tiszta csúfság, amit ott talál. Már brassói vendégek is kérdezték tőlem, hogy mi történt, és csak annyit tudtam mondani, hogy így tudunk gazdálkodni a kincseinkkel...
BÁLINT ROZÁLIA, Sepsiszentgyörgy. Amióta újraaszfaltozták az Olt utca uszoda felőli részét, a rosszul szintezett burkolat miatt az esővíz nagy tócsában áll meg a házunk előtt – a 78-as szám –, és a száguldó autók folyamatosan fröcskölik a falra a vizet. Két méter magasra is felcsapják a nedvességet, lassan penészedni kezd belül a szoba is. Hiába reklamáltunk a polgármesteri hivatalban, megoldás nem született.
LÁZÁR MÁRIA, Sepsiszentgyörgy. Nem tudom, mi történik az élelemmel mostanában. A kenyér három nap alatt megpenészedik, hiába próbálgatom egyik vagy másik pékség termékét, nem tartanak. Ketten vagyunk kisnyugdíjasok, a férjem cukorbeteg, egy fél kenyeret napokig eszünk, illetve ennénk, ha nem kellene kidobni. Pedig mindig kiveszem a műanyag zacskóból, mikor hazaérek a bevásárlásból, és háziszőttes takaróba teszem, mégis megzöldül. Ugyancsak elégedetlen vagyok a krumplival is: írja az újság, hogy termesztenek 32 félét, de amit eladnak, abban nincs köszönet. A fehérből a püré ragasztó lesz, a piros úgy szétfő a levesben, hogy mosléknak látszik. Termelőtől veszem a piacon, váltogatva, de mostanában egyik rosszabb, mint a másik. Vajon miért, mivel kezelik mindennapi élelmünket?