Fülledt este volt a Futórózsa utcán
anyám magassarkú szandálját levette
aprócska porfoltok lettek minden ujján
„Mert töri a lábam” – közölte nevetve
„Csak csórók járnak így, vagy vándorcigányok!”
– Mondtam mérgelődve, s előre szaladtam
„És ha ismerős jön? A szégyentől hányok!”
kínos jelenetből könnyen kiszakadtam
aztán később én is levetettem gyakran
ha szorított, sértett a szandálom pántja
tócsákban ugrálva hónom alá csaptam
szabadon, boldogan lépkedtem a nyárba
ó, bárcsak még egyszer mehetnék anyámmal
akár mezítláb is, bárhová, csak ketten,
nem sietne... Lenne. Most, ha szívem szárnyal
palacsinta-Holdra bámulhatok csendben.
