Eltűnt már előlem
több ezerszer
– bennem csillagok vacognak –
örvénylő csendben
tükör-rendszer
üzen a múlt
a holnapoknak
emlékezem és
újra eljön
roppan az idő
majd kiárad
szikrázó por libben
fény-csodákban
élet-ketrecből
van kijárat
áramló tágasság
a tér nincs már
győztes vagy vesztes
csak szférák rendje
gyöngy pereg
pattogva: csillagtérkép
forgó galaxisok
szállnak szembe
tudjuk átmenet
csak az ember
Isten és semmi
sziluettje
lüktető pulzáló
szuperplazma
ígéret s csalódás
hit-duettje
kínba visz ködbe vész
légi kontyban
bolygók közt
megpördül s újra
sarjad
még intő kezeken
elkenődve
derengő emlékek
vére alvad.
