Kiderült, hogy nem. Tudományosan. Együtt él vele, igaz, nem házasságban, csak élettársi viszonyban, az is egy fokozat. Ma divat, sokan vallják, jobb nem bajlódni hűségesküvel, ami veszély az egyéni szabadságra és függetlenségre nézve. A házasság félig-meddig emberi találmány, azon kevesek egyike, ami nem áll ellentétben a természet törvényével, inkább simul hozzá. Kár, hogy nem mindig szőr mentén, de hát varjú is van a világon, szót kért, megkapta.
A biztonságot jelentő családi fészek fontos minden élőnek, holtáiglan. Gondoljunk az állatokra: a madarak fészket raknak, vannak, amelyek barlangban vagy kotorékban hozzák össze a család melegét, amelyet sajátjukénak tekintenek, s ha valaki szemet vet rá, vagy megkísérli elorozni tőlük, élet-halál harcban védelmezik. Mi is úgy csináljuk, csak vadabbul, nem vagyunk állatok. Visszaszívom. A vad jelzőt hagyjuk meg az állatoknak, kikérik maguknak, ne bitorolja el tőlük azt is az ember. Ránk, „mohó sapiensre” inkább illik, hogy vakmerőek vagyunk. Vakok is vagyunk, merünk is. Olyan jó érzés, amikor felmegy az adrenalinszint. Figyelmen kívül hagytuk a közmondást, hogy jobb egy pillanatig gyávának lenni, mint örökké halottnak, s nekimentünk a természetnek, a Földnek. Nemtetszését rengéssel, árvízzel, hurrikánnal s más természeti csapásoknak nevezett jelenségekkel fejezi ki. Mi táviratban fejezzük ki együttérzésünket az áldozatok hozzátartozóinak, és segítségünket ajánljuk fel, ami szép, nem esztétikailag vagy mint teremtett természeti szépség, hanem mint emberi gesztus. Mindent megteszünk. Ennyire futja a „mindenre képes” embertől.
Arisztotelész a világegyetemet élő szervezetnek tekintette. Nem volt egyedül, már az őskorban így fogták fel, és az ezoterikus tanítás is ezt mondja, csak ellógtunk az órájáról. A tudomány többször bocsánatot kért, amiért hátat fordított neki.
Gaia a Föld istenasszonya. Méltán nevezték el róla az elméletet, amely a Földet egységes önszabályozó rendszerrel rendelkező, önálló élőlénynek tekinti. Ha nem élne, el sem lehetne képzelni, hogy borotvaélen táncolva több milliárd éven keresztül képes volt egy szűk, az élet számára megfelelő tartományban fenntartani önmagát. A hőmérsékletet, a légkör összetételét és egyebeket. Hogy nem vált pokollá vagy faggyá, ahogy az néhány bolygóval megtörtént. Nem kell messze menni, itt a Mars vagy a Vénusz, maholnap bárki oda repülhet, ha borzongani vagy barnulni akar. Pénz kérdése.
A fizikus, csillagász Grandpierre Attilától idézek: „Az a tény, hogy az anyagi, mégoly élettelennek tekintett létezők képesek egy átfogó, egyetemes elvet követni, igazolja, hogy a világot végső elvek igazgatják… Ha a világegyetem lényegi szintjén nem él más, mint három végső elv, az anyag, az élet és az értelem elve, amelyek egymás mellett, párhuzamosan is képesek érvényre jutni, akkor az életelv érvényre juttatásának nincs és nem is lehet semmiféle akadálya. Következésképpen az egész világegyetem él!”
S nemcsak hogy él, meg is tudja védeni magát. Elgondolkoztató, mekkora károkat okoz a környezetben a fogyasztás állandó növelésén alapuló liberális gazdaságpolitika, a mindenre fittyet hányó pénzuralom, de nézzük meg, hogy kinek. Donald Trump amerikai elnök nemrég bejelentette, hogy az Egyesült Államok kivonul a 2015-ben aláírt párizsi klímaegyezményből. Ez aztán a szentségtörés! Még a jóindulatú politikusok is megdöbbentek. A sajtó egy része azzal vigasztalt, az Egyesült Államok több állama nem követi az elnököt, nem szennyezik a levegőt, próbálják útját állni a felmelegedésnek. Nemrég sokan még a lehűlés ördögét festették a falra. Az egészben az a legérdekesebb, hogy mire képes a pénz, ha karonfogva sétál a politikával az anyagi érdekek ösvényén, s agyafúrt átverést eszel ki számunkra. Tudósok is vannak a világon, lássuk, mit mondanak ők!
Trumpnak megsúghatták, amit például dr. Héjjas István aranydiplomás mérnök, az Energiapolitika 2000 Társulat szakértője régóta tud: „miközben melegszik a bolygó, ennek gyakorlatilag szinte semmi köze a főbűnösként megnevezett szén-dioxid-kibocsátáshoz”. Ismeretei szerint egy sok ezer éves melegedési ciklus első harmadában vagyunk, ami belátható időn belül nem vezet katasztrófához. A politikusok jelszava ma már így hangzik: „jön a katasztrófa, de mi minden nappal kitoljuk a bekövetkeztét, s így megmentjük az emberiséget” – tette hozzá a szakértő.
Mi, laikusok sem tudunk mást hozzátenni, csak azt, hogy a világegyetem él, a politikusok kijelentéseket tesznek, amelyeket a Föld annyiba vesz, mint macska a vasárnapot, de azért ne huzi­gáljuk a bajszát, mert megkarmol.