A korai elváltozás feltérképezése már óvodáskorban szükséges, és természetesen folytatódnia kell iskoláskorban. Ezért tartom nagyon fontosnak a megelőző orvosi tevékenységet a közösségekben. Romániában ez irányú tevékenység már rég elindult, az idén tartották a VIII. Iskolaorvosi Kongresszust Kolozsváron, ahol minden megyéből voltak iskolaorvosok – kivéve Hargita megyét.
A mozgásszervi megbetegedésekhez a mozgáshiány járul hozzá. A gyermekkorban elkezdett rendszeres fizikai mozgás Egészségügyi Világszervezet (WHO) által javasolt időtartama napi 60 perc, vagyis napi 45 perc testnevelési óra szükséges ehhez. Sajnos, nálunk heti két, estleg három óra szerepel az órarendben. Ami napjainkban rendszeres Csíkszeredában: az úszás és a korcsolyázás kisiskolás korban.
A testnevelési órának természetesnek kell lennie minden tanulónak, ahol az egész szervezet edződik. A testnevelési órán meg kell tapasztalniuk, hogy a mozgás milyen szinten járul hozzá az egészséges lelki fejlődéshez, ugyanakkor a tanulás képességének fejlesztéséhez is. A testnevelési órán a tanárnak lehetősége nyílik arra, hogy megismerje a tanulókat egyéniségként, és biztató szavaival a fejlődésüket segítse.
A mindennapos testnevelés mellett fontosnak tartom a tánctanítást is, amelynek során az egészséges kapcsolattartás is fejlődik.
Orvosi tevékenységem során láttam, hogy mit jelent, ha nem fektetünk hangsúlyt ezekre a fontos megelőző tevékenységekre. Felméréseim alapján 1500 tanulóból kb. 300-nál hátgerincfedülést állapítottunk meg, lúdtalp és egyéb tartási rendellenességek halmozottan fordulnak elő.
Javaslataim:
– adjunk lehetőséget arra, hogy a gyerekek mozogjanak
– nagyon fontos, hogy a táskát ne félvállon cipeljék
– a testnevelési órák számát növelni kell
– a gyógytornászok tudását, szakmai felkészültségét meg kell fizetni, s működtetni legalább két-három iskolában egy gyógytornakabinetet
– tanulóink egyészséges felnőttekké válásának érdekében az iskolaorvosokkal együtt kell dolgoznia a tanárnak s együtt kell működnie a szülőnek.

Dr. Gáll Anna