Magányosan felemelkedő szárán kétszeresen szárnyalt levelei sugallták a „cickafark” elnevezést. A júniustól októberig virágzó növény 3–6 cm széles, több ágban egymáshoz simuló virágzata apró fehér vagy rózsaszínű virágokból alkot tányérszerű csoportokat. Hímnős növény, azaz a nőivarú nyelves virágok között vannak a sárgásfehér csöves alkotású hímvirágok. Számos sarjhatása gondoskodik – olykor sűrű állományú – elterjedéséről.
Latin neve Achilleusra utal, aki ezzel a növénnyel kenegetve gyógyította a Trója ellen viselt háborúban megsebesült vitézeit. Gyógyításra használt drogja a teljes föld feletti növény, valamint a virága (millefolii herba, illetve millefolii flos). Vegyi szempontból több illóolaj adja jellegzetes fűszeres illatát. Több (mintegy száz) vegyület (pinén, szabinén, cineol és még más monoterpének, proazulén, laktonok, flavonoidok, kumarinok, szalicilsav származékok, cserzőanyagok és még sok más) határozza meg a növény hatását. Megjegyezzük, hogy a gyűjtött növények a gyűjtés helyétől, idejétől függően nem mindig tartalmazzák a gyógyító vegyületeket. Ezért, bár sorozatunkban kifejezetten támogatjuk a növényismereten alapuló, egyéni gyűjtést, szárítást és felhasználást, a teljes bizonyosságot mégis a szaküzletekben vásárolható (termesztett) drogok jelentik.
Milyen hatást gyakorolnak a cickafarkdrogok szervezetünkre?
Akárcsak a kamilla, görcsoldó (gyomor, bél, epe), gyulladást csökkentő. Étvágytalanság, emésztési zavarok esetén javallt. Menstruációs problémák, kismedencei görcsök esetében ülőfürdőként ajánlott. Homeo­pátiás felhasználását görcsös fájdalmak, visszérpanaszok, viszketés, bőrelváltozások esetén  javallják. Azonban érzékeny bőrű személyek érintkezése a cickafark levelével viszkető bőrgyulladást, allergiát okozhat. Általában óvatosságból a drognövényeket kesztyűvel gyűjtsük.
A fiatal leveleket – az eddig ismertetett növényekéhez hasonlóan – vegyes vadzöldségsalátákban, párolva vagy frissen használva, vajas kenyérre szórva pikáns ízt kölcsönözhetünk ételeinknek.