Nyelvünk fájának gyökérzete a hangértemény meg a gyökrend, lombja-virága az „őskori” analógiás gondolkodás látás-logikája. Tehát a képiség, a szemléletesség, mely nyelvédesanyánk minden gyermeke számára azonnal érthetővé teszi a régen vagy akár frissen alkotott szavakat és kifejezéseket: „Gallérunk alá pökik a német.” (Pázmány Péter, XVII. sz.) Újabban: „A csatár áthámozta magát a védőkön.” Máskor: „átkígyózott a védelmen”. (Tévériporterek)
*
Az egyes germán népek vagy a manysik meg a velük egytestvér hantik közt ma leginkább a tudósok találnak nyelvi kapcsolatokat, a szót érteni akarók sajnos egyre nehezebben. Sőt, a huszonvalahány manysi nyelvjárás közt is egyre kátyúsabb az átjárás… A felsőőri magyarok viszont remekül eltársalognak a temeriniekkel, losonciakkal, viskiekkel, lészpediekkel. A mi nyelvünk eleddig ugyanis nem tagolódott kölcsönösen érthetetlen tájbeszédekre. Miért?
*
A hangsúly a szavaink elejére esik. Okát nem tanuljuk az iskolában, mert még a tanárok elől is titkolják. Nem csoda, hogy még a közszereplők, a hivatalosan beszédtanításon és mikrofonvizsgán átesett rádió- és tévémunkatársak is énekelnek-nyávognak a hangfölvevő előtt. Ha lúd, legyen kövér: a gyök helyett a szó végét kunkorítják föl. Gyök szavunkat, nyelvészeti szakkifejezésünket Hunfalvy Pál és mindenkori trónutódai kitiltották a nyelvtudományból, mert ők a finnugor nyelvrokonoknál gyökrendszert nem találtak, s olyan egységes nyelvszerkezetet sem, amely a gyökrendből következne. Holott nincs olyan magyar szó, amely ne a XIX. század első felének magyar értelmisége által összegyűjtött 2305 magyar szógyök valamelyikéből származna. Ezúttal a vendégszavakra nem tekintünk! A szóhangsúly éppen azért esik saját szavaink elejére, mert ott a gyök, az egész szócsalád lényege, alapjelentése. Nem mellékes, hogy ugyanígy alakul dalaink, táncaink lejtése is.
Mindez természetes volt eleink számára, akik tanulmányokat is írtak gyökeinkről és működésükről, így pl. gr. Teleki József, akadémiánk első elnöke vagy Keresztesi József szalacsi prédikátor. Kresznerics Ferenc sági plébánosnak köszönhetjük nyelvünk első, 80 000 szócikket (!) és nyelvtant is tartalmazó Magyar szótárát gyökerészettel és deákozattal. Kresznerics szóbokrok, azaz jelentéscsoportok szerint rendezte anyagát, ily módon műve a világ első kognitív szótárának is tekinthető! Melegen ajánlom kognitív nyelvészeink figyelmébe! Bolyai János is részt vett a magyar értelmiség gyökgyűjtő „versenyében”, amelyet az ő háziorvosa, a kolozsvári Engel József nyert meg.
*
Dr. PHD Juhász Zoltán fizikus és népzenész, a KFKI tudományos főmunkatársa megbízott egy földi nyelveket nem ismerő „Mars-lakót”, azaz számítógépprogramot, hogy vizsgálja meg hat nyelv – angol, lengyel, török, latin, finn, magyar – entrópiáját 100 000 és 145 000 karakter közti szövegek alapján. Bennünket Márai Sándor Füveskönyve képviselt.
Az entrópia eredetileg hőtani, újabban informatikai fogalom. Valamely rendszer rend és rendezetlenség közti állapotát jellemzi. A nyelvekben is kimutatható.
A Mars-lakó gépe, illetve a kutatóprogramja a magyarban éppen az első két-három-négy hangra mutatott határozottan alacsony értéket, azaz magasabb rendezettséget a többi nyelvhez képest. Ezek lehetnek a szavak értelmének hordozói – sejtette meg Mars-lakónk.
A Mars-lakó ezeket a következtetéseket vonta le a mérési eredményekből:
1. A magyar nyelv „tervezettsége”, szabályossága erősebb, mint a másik öt nyelvé, különösen a szavak elején előforduló rövidebb (2–5 elemű) hangsorokban.
2. A magyar nyelv legnagyobb entrópiájú, 2–3 elemű hangsorai mind magukban is értelmes szavak, és 93 százalékos biztonsággal egybeesnek Czuczornak és Fogarasinak az érintett szavakra megadott gyökeivel. (Cz. G.–Juhász Zoltán: Beljebb a magyar észjárásba, Cz. Simon Könyvek, Bp., 2010)
Lehet, hogy Czuczor Gergely és Fogarasi János meg Kresznerics Ferenc, Bolyai János, továbbá az összes magyar ajkú gyökgyűjtő mind Mars-lakó volt? A Marson tanultak magyarul? Netán a Mars-lakók mind tudnak?
Tudománytisztelő országban ilyenkor lezárul a vita, mert eldőlt, a matematika eldöntötte. A mérhetőség igen nagy úr. A Balaton lehet nekünk kedvesebb a Balti-tengernél, de nagyobbnak nem mondható.
*
Egyszerű mondatainkban rendszerint az állítmány elé kerül a leglényegesebb szó, ezt nyomjuk meg. Ez az ereszkedő lejtés népzenénkkel közös alapvonás! Ráadásul népdalaink rendszerint képpel kezdődnek, miként a szavaink: „Édesanyám rózsafája / Engem nyílott utoljára” stb. Mi több, közszájra került újkori műdalaink szintén ezt a szerkezetet követik: „Akácos út, ha végigmegyek rajtad én.”
Néptáncaink is hasonló szerkezetűek. Sőt, a névadásunk, számolásunk stb. is a gyökrend mintáját követi: előretesszük mindegyikben a lényegeset: a családnevet, a nagyobb számot, keltezésnél az évet, címzésnél az országot és a várost.
A ház is a lényeggel kezdődik: a pitvarból a konyhába lépünk, ahol az élet és az étel készül, ahol élünk, hálunk és halunk. Jobbra a kamra, az élelemmel, balra a szoba a vagyonnal, azzal, ami van: tornyos ágy a kelengyével, két szekrény a vasárnapló ruhával és hasonlókkal. Ünnepeken itt imádkozik a család, és egykor majd ide, a szoba közepére kerül a nyújtópad…
(folytatjuk)
