A magyar kormány külhoni gazdaságfejlesztési programjairól számoltak be a meghívottak a tusványosi szabadegyetem Wekerle-Mikó sátrában. Elhangzott: mind a közel két éve elindított szerbiai, mind az azt követő szlovéniai programot pozitívan fogadták. Hasonló indult Muravidéken és Kárpátalján, az erdélyi kísérleti program előkészületei pedig a végéhez közelednek.
A Kárpát-medencei gazdaságfejlesztési program eredményeiről, helyzetéről a haszonélvező magyar közösségek vezetői, képviselői, illetve a Külgazdasági és Külügyminisztérium képviselői számoltak be.
Kiss-Parciu Péter, a Külgazdasági és Külügyminisztérium helyettes államtitkára a fizikai (például infrastruktúra) és a gazdasági együttműködés, illetve fejlesztéspolitika szempontjából az egységes Kárpát-medencei gazdasági tér kialakítását tartotta célnak, amit – és ez a legnehezebb kihívás –, a rendkívül sokszínű gazdasági és jogi környezetben kell megvalósítani. Ez volt és ez is lesz a programok kidolgozásának és életbe ültetésének legnehezebb része – mondta a programért felelős államtitkár.
Ahol már működik
A program négy térségben már konkrét eredményeket hozott. A legtöbb támogatás – mintegy 52 milliárd forint – a Vajdaságban hasznosult, ahol mintegy másfél éves előkészítés után 13 részprogram során több mint ötezer sikeres pályázatra kötöttek támogatási szerződéset. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke kijelentette: ellenséges közegben a hasonló programok megvalósítása nem lehetséges. Szerbiában, szerencsére, nem volt erről politikai vita, mert mindenki tudja, hogy a pénz, ami máshonnan jön, egzisztenciát, munkahelyet teremt, adóbevételt hoz, hozzájárul az ország gazdasági növekedéséhez, és ez jót tesz az államnak. A vajdasági magyarság körében, illetve a szerbiai média egy részében azonban támadtak kételyek, hogy klientúraépítésre, netán az ország kivásárlására fordítják a pénzt. Pásztor ugyanakkor beszámolt arról, hogy a program egy következő szakaszában a részben vagy egészben magyar kézben lévő mintegy ötven nagyvállalatot célozzák a támogatások, harmincan már jelezték is, hogy érdekeltek, ez további beszállítói kört mozgat meg, ami harmadik országokba exportálható a Kárpát-medencei árualap megteremtésének lehetőségét is magában hordozza.
Miért kapnak a fejlettebbek is?
A szlovén közéletben szintén pozitívan fogadták a programot – mondta Horváth Ferenc. A Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség elnöke beszámolt arról, hogy mintegy félmilliárd forintos keretre hirdettek pályázatokat, s a fogadtatást jelzi, hogy túljelentkezés volt, augusztusban mintegy 150 vállalkozóval kötik meg a támogatási szerződést. Meglátása szerint inkább azt volt nehezebb megmagyarázni, hogy Magyarország miért nyújt támogatást a nála gazdagabb Szlovénia magyar közösségének. Ám azt is tudni kell – érvelt –, hogy a két ország gazdasági mutatói nem tükrözik a tényleges helyzetet, hiszen Szlovénia magyarok lakta vidéke az ország legelmaradottabb része.
Hasonló magyarázatra szorult a felvidéki Magyar Közösség Pártjának (MKP) elnöke is, hiszen Szlovákia is alapvetően fejlettebb gazdasággal rendelkezik, mint Magyarország. Menyhárt József hangsúlyozta, a magyarok lakta vidékek tudatos elszegényítését ellensúlyozni kell valamivel, és örömét fejezte ki, hogy a nemzetpolitika súlypontjai a gazdasági támogatások irányába tolódtak. Hiszen Felvidéken nem annyira az asszimiláció, hanem a belső gazdasági migráció következménye, hogy a magyar közösség 430 ezresre csökkent (a rendszerváltás óta 110 ezerrel kevesebb ember vallotta magát magyarnak 2011-ben). Szlovákiában egyébként mintegy 32 milliárdos támogatási keretre írtak ki pályázatokat.
Bonyolult környezetben
Még összetettebb a kép Kárpátalján, ahol a képlékeny jogi környezet és magyarellenes hangulat miatt maguk a potenciális kedvezményezettek is bizalmatlanok voltak a programmal kapcsolatban. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke szerint azonban sikerült elérni, hogy a program ne csupán konkrét anyagi támogatást jelentsen, hanem egy állandó bizonytalanságban élő közösség számára a reményt is éltesse.
Az erdélyi program előkészítésével megbízott Pro Economica Alapítvány ügyvezetője, Kozma Mónika elmondta: Erdélyben egyelőre kísérleti jelleggel indult el a program előkészítése, egy szűkebb régióban, a Maros-mezőségi szórványvidéken. A szakember kijelentette: kidolgozták a programot, de nem indították még el a pályázatokat. Reméli, hogy megtalálják a közös hangot a romániai politikusokkal, és megértik, nem kell félni tőlük, hanem partnernek kell tekinteni őket.
Aranytartalék
Grezsa István az eredmények ismertetése után hangsúlyozta, a gazdaságfejlesztés időrendben a kulturális és oktatási támogatási programok után került a nemzetpolitika fókuszába, a nemzetegyesítési folyamat része, és célja, hogy minden magyar a szülőföldjén boldoguljon. Így korántsem kidobott pénz a helyi gazdaságokban, vállalkozókhoz, gazdákhoz pályázati úton juttatott magyar állami támogatás, hiszen Trianon átka után a határon túli magyar közösségeket a magyarság „aranytartalékának” lehet immár tekinteni. Multiplikatív hatása pedig egyértelmű, hiszen minden egyes forint támogatás további 10–12 forint fejlesztést generál. Ugyanakkor fontos szempont, hogy ezeket a programokat a magyar kormány csakis az érintett országok kormányainak a beleegyezésével tudja lebonyolítani – mondta a miniszteri biztos.
A 2016-ban indított vajdasági program részeként a magyar állam 30 milliárd forint támogatást és 30 milliárd forintos hitelkeretet biztosít 2018-ig, a kárpátaljai programban 12 milliárd forint támogatást és 20 milliárd forintos hitelkeretet ugyanebben az időszakban. A muravidéki és a horvátországi magyar közösségeknek fél-félmilliárd forintos keretet különítettek el 2017-re, az erdélyi kísérleti programra pedig egymilliárd forintot szántak.