A tábor első napján itt nyitották meg A Biblia és a reformáció című kiállítást, amelyet a reformáció 500. évfordulója alkalmából állított össze a Magyar Biblia Társulat. A megnyitót fesztiválos áhítat követte. Igehirdetésében Bardócz Csaba ikafalvi református lelkész felhívta a figyelmet, hogy Isten feltétel nélkül szeret minden embert, valamint, hogy az igaz hit felbecsülhetetlen értékkel bír. Később Blága Botond és Enikő nagycsaládos házaspár Ásó, kapa, nagyharang, vagy már az anyakönyvvezetőnek közbe kell lépnie? – szerintünk családban élni jó című előadására került sor. A házaspár megtéréstörténetét, bizonyságtételét hallgathattuk meg, emellett jelenlegi életvitelükről is beszámoltak. Az előadásokkal párhuzamosan a sátor mellett gyerekfoglalkozások folytak a Keskeny utas programon részt vevő szülők gyerekei számára.
A délután – minden egyes nap – a népszerű Láthatatlan színházé volt, amely lelki támaszt nyújtott a fesztiválozóknak, illetve elgondolkodtató kérdésekkel szembesítette őket. A napot gitáresttel zártuk, ahol közös éneklés és beszélgetés mellett tea és zsíros kenyér várta az arra járókat.
A Tusványos második napjától az áhítatot megelőzően keresztény meditáción vehettek részt az érdeklődők, ami lehetőséget nyújtott arra, hogy a betérők elcsendesedjenek a fesztiválos pörgés közepette, és magukba nézzenek a zajos mindennapok futószalagszerű egymásutánjában. A délelőtti fesztiválos áhítatot Incze Zsolt György esperes tartotta, ezt Homa Ildikó kolozsvári pszichológus, szociális testvér Önismeret-függőség? ,,Képzelj egy tükröt; gondold, hogy belenézel; hidd el, amit látsz” (Fodor Ákos) című előadása követte. Az előadó hangsúlyozta az önismeret és az önértékelés fontosságát, de óva intett attól, hogy önismeret-függőségbe essünk. Rámutatott, hogy mások megismerésére csak a helyes önértékelés tükrében leszünk képesek.
A csütörtök reggeli áhítatot Márton Edit tartotta, akinek főként imádsága érintette meg a betérőket. Ruszka Sándor Ember vagyok és szeretlek, minek is bántottalak? című előadásában az emberközi kapcsolatokról, azok fontosságáról osztotta meg gondolatait. A nagyon sok saját példával kiszínezett előadásban a kézdivásárhelyi lelkipásztor arról szólt, hogy a párkapcsolatban ne a másik felet akarjuk megváltoztatni, mert az nem fog menni. Az egyetlen, akit esetleg meg tudunk változtatni, azok mi magunk vagyunk. A válság pillanatában nem a miért kérdésén kell gondolkodni, hanem azon, hogy kiért, mert ez könnyebben elvezet a jó megoldásokhoz. A lelkész azt is megemlítette, hogy ne restelljünk segítséget kérni, amíg még lehet. A napot Marosán Csaba színművész Luther asztalánál című formabontó előadása zárta. A művész egy egyszemélyes előadás keretein belül osztotta meg Luther doktor gondolatait népes hallgatóságával.
Az idei év utolsó tusványosi napján Orbán Viktor miniszterelnök előadását megelőzően a Keskeny utas csapat tagjai az Erdélyi Református Egyházkerület által készíttetett több száz Református magyar vagyok, amíg élek, az maradok, illetve Isten kegyelméből református feliratú kalapot osztottak ki a tűző napon ülő hallgatóság soraiban. A melegre való tekintettel pillanatok alatt elfogytak a kalapok, és nagyon sokan hálájukat fejezték ki, hogy a reformáció 500. évfordulója alkalmából ilyen hasznos ajándéktárgyat kaptak emlékbe, amelyet azonnal ki is tudtak használni. Mivel a nemzet miniszterelnöke és a mellette ülő előadók mind reformátusok, ezért a főszínpadra  számukra is eljuttattunk egy-egy kalapot.
A Keskeny út sátor programja a Bonus Pastor Alapítvány meghívottjaival várta szombati vendégeit. A Kozma Ferenc, az alapítvány önkéntese által moderált beszélgetésen Balló Géza, Dénes Margit, Kovács Tibor, Kovács Tivadar és Márk János saját „szabadulása” történetét mesélte el. Öröm volt hallgatni, hogy van szabadulás az alkohol, a drog vagy egyéb szenvedélyek rabságából, amihez az alapítvány segítséget nyújt, de az ország több településén is vannak rendszeresen működő támogatócsoportok. Jó volt hallani, hogy sokan vannak, akik a támogatócsoportok foglalkozásain való részvételnek köszönhetően megszabadultak káros szenvedélyüktől.
Szombat délután bezárt a Keskeny út sátor is, amely Tusványoson immár biztos pontnak számít, hiszen ez volt a tizenharmadik alkalom, amikor részt vettünk Erdély legnagyobb fesztiválján. A Keskeny út önkéntesei számára ezzel eljött a pihenés ideje, de csak néhány napig, mert a legtöbben más táborokban dolgoznak tovább. Igazi fesztiválmissziósként a fesztiválon bent lakni és az éjjeli párhuzamos bulik közepette pihenni, majd nappal több mint tizenkét órát szolgálni embert próbáló feladat. A betérők, a visszatérők, a több éve folyamatosan a Keskeny útra járók hűsége viszont erőt ad a fáradtság és más emberi tényezők leküzdésére. Köszönjük a jó Istennek, hogy ebben az évben is eszközei lehettünk ezen a nem szokványos területen is.
Nagy Csenge, Bardócz Csaba