Emőke és Zoltán Gelencéről érkezett. Mindennel elégedettek, a focit, a kanalas-tojásos játékot és a Jó napot kívánok elnevezésű fogócskát szeretik a legjobban. Mesélik, hogy esténként táncverseny is van a szabadtéri színpadon, és utolsó nap tábortűz is lesz. A tizenkét éves sepsiszentgyörgyi Szandit megbántották, haza akar menni a Csíki negyedbe, de két leányzó azonnal melléje szegődik, meggyőzik, hogy itt jobb dolga van, mint otthon, és ráveszik, hogy maradjon. Testvérek is vannak, legtöbben a szépmezői Menyhárt családból: a nyolcéves Attila, a tizenegy éves Szabolcs és egy évvel nagyobb bátyja, Tibor, aki szívesen mesél tizenkét testvéréről. A csoportvezetők elmondják, hogy ők hárman minden versenyben részt vesznek, ügyesek, Tibi nagy szervező, jól kijön mindenkivel.

A tábor felújított épületeit a rászoruló családok gyermekei avatták fel. Tavaly a lerobbant mosdók és rozoga pottyantós favécék miatt bezárták a tábort, ezek helyett korszerű fürdőházat építettek zuhanyozókkal, angol vécékkel, padló- és fali csempével. Ha lesz pénz, manzárd is épül a magasított tető alatt. A konyhában sincs egy tenyérnyi csempe nélküli felület, külön a főzőkonyha és külön az előkészítő, mosogató és raktár. Közös tető alá került a konyha és az étkezde épülete, a kettő között belső átjárót képeztek ki, és itt van a személyzeti fürdőszoba.

Ami szinte visszataszító: óriási az ellentét az új létesítmények és a régi faházak között. A tornácokat ugyan kijavították, de a házak belül dohosak, a padló néhol felpúposodott, a több évtizedes vaságyak inkább börtönre, mint gyermeklakra emlékeztetnek. A gyermekeknek mégis akadt ötletük elnevezni a házakat, vannak közöttük Tigrisek, Hableányok, Angyalok. Ha a tizenöt ötágyas és négy tízágyas épületet felújítanák, a két kút mellé még egyet fúrnának, az odavezető út gödreit betömnék, talán minden ősz végéig itt táborozó gyermeknek csipkésebb kedve kerekedne a Csipkésben.