Nehezen tudnék közönségesebb és általánosabban ismert növényt említeni, mint a pásztortáska (Capsella bursa-pastoris, román neve: traista ciobanului). Egyike azoknak az igénytelen, akár a köves, homokos talajból is kinövő növényeknek, amelyek mégis értékesek emberi szempontból.
A közönséges pásztortáska a keresztesek (Brassicaceae) családjába tartozik. Nevét termése, ennek háromszögű vagy ék-szív alakú megjelenése sugallta. Apró, fehér virágzata laza fürtben ül a levelek közül kimagasló száron. Felületes rátekintésre nem látjuk a talajra simuló tőlevélrózsát. Ezek kacúrosan tagoltak, míg a virágzat szárán lévők nyelvszerűek, ép szélűek.
Gyomállományok egyik jellemző növénye, akár ápolatlan kertekben vagy mezőn, törmelékes helyeken, vasúti töltések mentén, de urbánus környezetben, a kaszálatlan társasházi zöldben (ahol fényképeztem) is gyakori.
Gyógynövénynek tekintjük a pásztortáska föld feletti (bursae-pastoris herba) részét, hatóanyagai a kolin, acetil-kolin, glukozinolátok, flavonoidok, valamint egy még ismeretlen szerkezetű peptid, amely igen hatékony vérzéscsillapító. Az ásványi sók közül kiemeljük a kálium- és kalciumsókat. Gyógyhatása már századok óta ismert, elsősorban vérzéscsillapítóként jelentős. Orrvérzés vagy helyi felületi vérzések megszüntetése történhet a növény forrázatával vagy tinktúrájával. A tőrózsa leveleinek feldarabolásával készült borogatás gyorsítja a seb gyógyulását.
A szakirodalom alacsony vérnyomás esetén nem ajánlja a pásztortáska alkalmazását. Homeopátiás orvoslás javallja az anyaméh, a nyálkahártyák vérzésének kezelésénél. Egyébként a pásztortáska ilyen felhasználásának jelentősége mára már csökkent az anyarozs (Claviceps purpurea, gomba) alkaloidáinak hasonló hatásmechanizmusa miatt.
Konyhai alkalmazásáról is tudunk, de csak a virágzás előtt begyűjtött tőrózsa kissé tormára emlékeztető ízű leveleinek más levélzöldségekkel vegyítve történő felhasználásáról.
