A türelemben, fegyelemben és engedelmességben való megerősödés végett gyűltek össze a Hun tábor résztvevői július 27. és augusztus 2. között a sepsibesenyői művelődési otthon udvarán. A tábor, amelynek idei mottója, Tegyél meg mindent a siker érdekében, nem kényeztető tábor, a mai gyermekeknek bizony nem könnyű a cserkészek mintájára élni, lakni, őrséget állni. Ahhoz, hogy a feladatokat sikeresen és eredményesen megoldják, erőik jól összehangolt beosztására és kitartásra volt szükségük a mai hunoknak a MIT által is szervezett Adj, király, katonát vetélkedő jutalomtáborában.
Az első napon a kagánok megválasztása után a törzsek felosztása következett. Idén Csongor, István és Zoltán népe verte fel táborát az udvar három különböző szegletében, ezt követően minden hun elkészítette a saját jelképes lovát, amelyet a tábor egész ideje alatt éjjel nappal, esőben és kánikulában is törzsenként felvigyázniuk kellett. A csapatok összerázása, a koncentráció és az önbizalom fejlesztése céljából a törzsek íjászaton, illetve hun tábori focin vettek részt. Ez a labdajáték abban különbözik a klasszikus futballtól, hogy itt egyszerre két labdával folyik a játék, így sokkal jobban kell figyelni mindenre.
Szombaton a Recsenyédi testvérek voltak a vendégeink Kálnokról, akik fergeteges lovasíjász-bemutatót tartottak. Öröm volt látni, hogy Hanna, Attila és Hunor milyen magas szinten képzett sólyom-íjász, kik álló helyzetből, mozgásból álló célpontra és mozgásból mozgó célpontra lőve egyaránt szétforgácsolják a céltáblákat. Azt is élmény volt nézni, ahogy az íjászok szinte eggyé olvadnak Laci és Manó lovukkal, és kentaurként hajtották végre a különlegesebbnél különlegesebb, kiváló fegyelmet és sok-sok gyakorlatot igénylő feladatokat.
A kibírhatatlan kánikulát a Besenyői-tó hűs vize enyhítette, ide jártak a hunok nap mint nap felfrissülni. Vasárnap a zabolai Both házaspár, László és Katalin, valamint két táncos lábú fiatal lány volt a tábor vendége, akik különféle táncokra tanították a résztvevőket. Örömünkre szolgált hallani, hogy évről évre javul, fejlődik a táborozók ritmusérzéke.
A táborozók rengeteg feladat elvégzésével a gyakorlatban is megtapasztalhatták, hogy az eredményes munkavégzéshez odaadás szükséges. Ezzel a hozzáállással foghattak neki az agyagedény, törzsi nyaklánc készítésének, a nemezelésnek, de a számháború, métázás, zsákban futás vagy egyéb kihívások leküzdéséhez is. Az odaadásnak és a lazaságnak is megvolt az eredménye, és mindenki megtapasztalhatta saját maga, hogy melyik megközelítési mód vezeti el őt az óhajtott célba.
A tábor utolsó előtti napján, kedden a kézdivásárhelyi Zöld Nap Egyesület volt a vendégünk. Ráduly Attila, Derzsi Katalin, valamint Isa, Haykuhi, és Ayse önkéntesek egy rövid spanyol, örmény és török kulturális bemutatkozás után szórakoztató és fejlesztő játékokkal örvendeztették meg a tábor lakóit. Elváláskor mindenkinek nehezére esett a búcsúzkodás, több szülő meg is jegyezte, hogy nem tudják, mi történt, de a gyerekek nem akarnak hazaindulni. Ezúton tudatjuk: ismét egyértelművé vált, hogy a nehezebb körülmények sokkal jobban megedzik és összekovácsolják a táborozókat, és az a kapcsolat, amely kialakult, az az élmény, amit együtt éltek át, egy életre közelebb viszi egymáshoz a hun táborban részt vevő lelkeket.
A Csillagösvény Egyesület, az Ikafalvi Egyházközség és a Magyar Ifjúsági Tanács által közösen szervezett tábort Kovászna Megye Tanácsa, a Communitas Alapítvány és a Bethlen Gábor Alap támogatta.
Bardócz Csaba lelkipásztor
