A nyugdíjak kiszámítási módja ugyebár a korhatár, a letöltött munkaidő és a szolgálatok (munkahelyek) nehézségi besorolása alapján történik. A segélyek helyzete nagyon sokrétű és bonyolult kérdés, ezért most erre nem térek ki. Amikor kiszivárgott, hogy a különleges – „speciális” – nyugdíjakat ez év szeptember 15-e után más elképzelés szerint fogják kiszámítani a katonák, rendőrök, csendőrök, ügyészek, bírák, hírszerzők, pilóták stb. számára, kiderült, hogy valaki hangyabolyba nyúlt, mert azok a személyek – főként rendőrök és katonatisztek, de mások is –, akik még nem fáradtak bele a munkába, hirtelen mégis nyugdíjazásukat kérték. Egy hónap alatt több ezer ilyen káder kérte azonnali nyugdíjazását, hogy a jelenlegi módszer szerint kapjon nyugdíjat, azaz akár 30 000 lejt is meghaladó havi járandóságot 45–50 évesen, 25 évi munkaviszony után.
Eleddig sok olyan eset volt, amikor a nyugdíj több ezer lejjel meghaladta az egykori munkabér szintjét, és olyan is, amikor a frissen nyugalmazott szakembereket újra alkalmazták megüresedett tisztségükbe (mert szükségük volt ezekre a káderekre), és magas nyugdíjuk mellett magas fizetéseket is adtak nekik. A baj az, hogy ilyen bérek és nyugdíjak mellett sincs rend, fegyelem, tisztaság, igazságosság, törvénytisztelet ebben az országban, ahol az átlagnyugdíj nem haladja meg a havi ezer lejt. Nagyon sokan vannak olyanok, akik 40 évet is dolgoztak más helyen, más munkakörben, más körülmények között, és most 800–900–1000 lejes nyugdíjakat kapnak, amiből egy szerény lakás fenntartása mellett gyógyszerre sem mindig futja. És hol vannak még ettől a szinttől is a volt kollektivisták, akik valamikor mindenüket – földet, állatot, szerszámot – kénytelenek voltak beadni a közös állami gazdaságba, dolgoztak évtizedeken keresztül, és most 350–400 lejes nyugdíjakat kapnak? Hol az arányosság, méltányosság, tisztesség a huszonegyedik századi, demokratikus Romániában?
De hagyjuk ezt, nézzük inkább azt a hős magatartást, amit a magas rangú katonai és rendőri személyzet tanúsít a hazai gazdaság átalakulásának nehéz időszakában: ők most félreállnak, ki akarják használni nagy előnyüket a lakosság megkárosítása árán is. És mégis ők a nagy hazafiak, akik békeidőben jól megvédték az országot, úgy, hogy közben ruhára sem kellett költeniük, előnyös lakáskölcsönben és más anyagi támogatásban részesültek, nem beszélve a kedvezményes élelmiszer-ellátásról... Nos, talán már nem kell katonatiszt, rendőr, ügyész Romániában, a jövőt elintézik mások a NATO 5. számú rendelkezése alapján...
Gondolom, még vannak, akik most már véget próbálnak vetni a harácsolásnak, a kettős mércének, az igazságtalanságnak e téren, és megismerik, hogy kik az igazi hazafiak. A hazafi legyen hazafi a nehézségekben is, nemcsak a nyilatkozatok, ünnepségek szintjén, nem igaz?
N. Kányádi Mihály,
Szentivánlaborfalva