Egyszer, amikor a faluba ment vissza, látja a fiú, hogy a gyerekek egy zsineggel megkötözött macskát kínoznak. Amikor a fiú látta az állat kínlódását, megesett rajta a szíve, és kérlelte a gyermekeket, eresszék szabadon a macskát.
– Ha annyira sajnálod, adj néhány garast, s akkor elengedjük!
Az öregasszony fia odaadta nekik aznapi keresetét – húsz piasztert –, és kiragadta a macskát kínzói karmaiból. Aznap este a szegény asszony meg a fia éhesen feküdtek le aludni.
Következő napon, mikor a szegény asszony fia ismét az erdőre indult rőzséért, utánabaktatott a macska is. Este a piacon eladta a rőzsét negyven piaszterért, és húsz piaszter árán mindjárt kenyeret vásárolt. Hazafelé menet látja, hogy a gyerekek egy kutyát csíptek el, és azt ütlegelik. A fiú akkor odaadta nekik a megmaradt húsz piasztert, és kiszabadította a kutyát.
Másnap reggel vele ment az erdőre a kutya is, a macska is. Ezen a napon az eladott rőzséből hatvan piasztert keresett a fiú; húszért kenyeret vett, húszból jól tartotta a kutyát és a macskát, a megmaradt húszat pedig vitte haza. Ez alkalommal a faluba vezető úton látja, hogy a gyerekek egy kígyót fogtak, s azt gyötrik. Maradék húsz piaszterével kiváltotta a kígyót, és egy agyagkorsóba tette.
Reggel, amikor a szegény asszony fia szabadon akarta engedni a kígyót a korsóból, az nem akart kibújni belőle. Délben, mikor a fiú a kutyával, macskával és a kígyóval együtt lement a hűs vizű forráshoz ebédelni, megetette a kígyót is, mire az hirtelen gyönyörű fiúvá változott át. Odaült a szegény asszony fia mellé, és a következőket mesélte el:
– Én királyfi vagyok. A varázslók elraboltak, és kígyóvá változtattak. Megigéztek, hogy mindaddig kígyó maradok, amíg ember kezéből nem kapok kenyeret. Ezért csúsztam-másztam be a faluba. Te megmentettél a szenvedéstől, feloldottál az igézet alól, ezért örökké hálás leszek neked.
Ekkor a szegény asszony fia elhatározta, hogy elmegy a királyhoz, s elmondja neki, mi történt vele. Amikor a királyfi megtudta szándékát, ezt a tanácsot adta a fiúnak:
– Ha kérdezi a király, mit kívánsz szolgálatodért, kérd tőle gyűrűjét az ujjáról. Bűvös gyűrű az; ha az ékkövét megfordítod foglalatában, mindent megkapsz, amit csak kívánsz.
Amikor a szegény asszony fia megjelent a király előtt, a király így szólt hozzá:
– Megszabadítottad fiamat, most kérj, amit akarsz.
– Az ujjadon levő gyűrűt kérem, király – felelte a fiú.
– Görbüljön meg a nyaka, aki téged erre kioktatott! De ha egyszer megígértem, oda kell adnom – felelte a király, lehúzta ujjáról, s odaadta a gyűrűt a szegény asszony fiának.
Nem sok idő múltán azt tanácsolta a fiúnak az anyja, hogy kérje feleségül a király leányát. A fiú hajlott is a jó szóra. Erre a szegény asszony kapta magát, s leült a leánykérők padjára. A király kiment hozzá, és megkérdezte tőle, mit akar? A szegény asszony azt felelte, azért jött, hogy a királylányt megkérje a fiának.
– Odaadom a leányom, de vajon honnan szerzel olyan vételárat, amilyent én kérek? – kérdezte a király a megjelent fiútól.
– Mindent megszerzek, amit kívánsz.
– Szerezz hát egy arany kincsesládát, egy palotát, amelyik felér ezzel, amiben lakom, palotámtól a házadig két fasor vezessen, és köztük végig szőnyeg fusson, a szőnyeg két szélén pedig lovasok üljenek hófehér lovakon.
A fiú meghajolt a király előtt és hazaszaladt. Megfordította az ékkövet a gyűrűben, s a király kívánsága teljesült. A fiú feleségül vette a királyleányt, és a palotába költözött.
Nem sok idő telt el, és egy öregember tudomást szerzett a csodálatos erejű gyűrűről. Ékszerárusnak öltözve, rögtön bejutott a palotába. A szegény asszony már nem élt akkor. A szegény asszony fia sem volt otthon. A gyűrű ott feküdt a polcon, s az öreg rögtön felismerte.
Így szólt a királylánynak:
– Íme, hármat választottál gyűrűim közül – odaadom mind a hármat azért az egyért, amelyik ott fekszik a polcon.
A mit sem sejtő királylány kész örömest fogta a gyűrűt és az öregembernek adta. Az meg csak fordított egyet az ékkövén, és így szólt:
– Repüljön át ez a palota királylányostul-mindenestül a hét tengeren túli szigetre.
Az öreg kívánsága abban a pillanatban teljesült.
Este, mikor a szegény asszony fia hazatért, palotája helyén saját régi kis viskóját találta. A királyi vő erre nagy bánatosan nyakába vette a világot, és vándorolt hegyen, völgyön át…
A macska meg a kutya igen elszomorodtak, mikor megtudták a szegény asszony fiának nagy bánatát. Megfogadták, bármibe kerüljön is, megszerzik a bűvös gyűrűt és visszajuttatják gazdájuknak. És íme, útnak eredtek szárazon és vízen át, és elérkeztek az egerek birodalmába. A határt vigyázó hadsereg ijedtében szerteszéjjel futott, s a macska megjelenésének híre futótűzként terjedt el az egész országban.
Az egérkirály összehívta a nagytanácsot, megerősítette a határokat, és levelet írt a teknősbékák királyának, kérve, küldjön segítségül néhány ezer páncélba öltözött katonát. Úgyszintén levelet írt a sünkirálynak is, hogy küldjön segítségül néhány ezer tüskés katonát. Ezért a segítségért az egérkirály megígérte a teknősbéka királynak és a sünkirálynak, hogy tíz éven át adófizetőjük lesz, ha az egerek országa megszabadul a macskától. Még arra sem volt ideje, hogy aláírja a levelet, mikor beállított a kutya, hogy a macskától jön követségben.
– Ha azt akarjátok – szólott a kutya –, hogy a mindenható kandúr ki ne irtsa az egész egérnemzetet, úgy az egérkirály küldjön a macskához néhány úszni tudó kövér egeret, hogy átvigyenek engem meg a macskát a tengeren.
Az egérkirály teljesítette a macska kívánságát, és kiválasztott néhány kövér egeret.
– Elég! – mondta a kutya.
Amint az egerek megjelentek a macska előtt, az megparancsolta nekik, hogy vessék magukat a vízbe, utánuk beugrott a kutya, a hátára a macska, és úszni kezdtek a tengeren. Midőn a hét tenger közepére értek, megpillantották a szigetet a rajta emelkedő várral. Ott a macska megparancsolta az egereknek, hogy hatoljanak be a várba, és szerezzék meg az öregtől a gyűrűt.
Éppen éjszaka volt. A palotában mindenki aludt.
Az egerek egy lyukacskát rágtak a falba, és bejutottak a hálószobába, ahol az öreg aludt. Csakhogy az öregnek nem volt az ujján a gyűrű. „Talán a szájába rejtette el az öreg a gyűrűt?” – tűnődtek az egerek. Erre egyikük az alvó mellett levő burnótszelencébe dugta a farka végét, majd az öreg orra lyukába. Az öreg akkor egy nagyot tüsszentett, szájából kiesett a gyűrű, az egerek felkapták, és a macskához vitték. A macska ezért a szolgálatért mindnyájukat káni méltóságra emelte.
A kutya meg a macska visszatért gazdájához, elibe tették a gyűrűt. A szegény asszony fia megfordította a gyűrű ékkövét, és visszavarázsolta régi helyére a királylányt meg a palotát is. A palotában ott feküdt az öreg, az ijedségtől kiszáradva.
A szegény asszony fia azóta sohasem vált el a kutyától meg a macskától, és mindent megtett kedvükért.