Rögzített és ismételt alaptétel, miszerint a hétfőn este kezdődött Kolozsvári Magyar Napok legfőbb hozadéka, hogy közösségi érzést teremtett a kincses város szétszóródott magyarságának, olyan tartalmas együttlétet biztosítva számukra, ami egy-két évtizeddel korábban, a Funar-féle vad magyarellenesség idején elképzelhetetlen volt. Ha csak egy hétre is – hisszük, többről van szó! –, újra egymásra találnak kolozsvári, erdélyi – és miért ne, székelyföldi – magyarok, s érzik, érezhetik, a nemzeti önazonosság csak akkor vész el, ha arról önként mondanak le.
„Az idők igazi nyerteseinek soha nem azok bizonyulnak, akiknek erősebbek a fegyvereik vagy hangosabbak a hazugságaik, hanem azok, akiknek erősebb az identitása és a hite” – mondta kolozsvári nyitóbeszédében Kövér László, a budapesti Országgyűlés elnöke, úgy vélekedve, Közép- és Kelet-Európa, a Kárpát-medence Európa megújulásának egyik hajtóerejévé válhat, ha az itteni államok túl tudnak lépni a nemzeti felsőbbrendűségre, kizárólagosságra irányuló 20. századi törekvéseiken.
Szavai üzenetet jelentenek más nemzeteknek is, megfontolandóak, nemcsak azért, mert a rendszerváltás utáni nacionalizmus egyik omladozó bástyájában hangzottak el, hanem, mert a centenáriumi ünnepségekre már hangoló romániai politikusok egy része továbbra is hajlamos a dicsőségesnek vélt múltba révedni, mintsem a jövő lehetőségeit fürkészni, illetve választ keresni arra a kérdésre, mit lehetne közösségként tenni azért, hogy okuljanak az elmúlt száz év tévedéseiből. Hiszen térségünk lakói akkor léphetnének túl mindenféle dohos, idejétmúlt ideológián, ha végre a fejlesztés lehetőségeit keresgélnék. Mert egyértelmű, Európa e szegletének megújulása mind a magyar, mind a román közösség szempontjából létkérdés. Ellenkező esetben ünnepelhetünk itt mindannyian, ki-ki a szája íze és képessége szerint, ám minőségibb életre aligha számíthatunk.
E gondolatra épít Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ügyvezető elnökének kolozsvári üzenete is, aki egyben az államfő vasárnapi szavaira reagál. Klaus Iohannis ugyanis a szász kultúrát népszerűsítő fesztiválon, a Brassó megyei Szászkeresztúron sietősen kijelentette: a szászok a románokkal együtt ünneplik meg Erdély és Románia egyesülésének centenáriumát. Toró ezért is hangsúlyozza, joggal, hogy „mi nem szeretnénk úgy járni, mint száz testvéreink. Nem szeretnénk, ha a nemzeti identitásunkat csak a szebenihez hasonló nosztalgiarendezvény keretében élhetnénk meg. Erre csattanós válasz a Kolozsvári Magyar Napok. Ez az élni akaró közösség rendezvénye”.
Márpedig az élni akarás minden nemzeti közösség szempontjából meghatározó. A nagy dilemma mindig az, hogy a jövőt, azaz az életet élhetőnek tervezzük, tervezik, avagy más szempontok szerint. S hogy mindenféle kísértés ellenére mégis az értelmes élet kerekedjék felül, ki kellene immár beszélni mindent, s meg kellene próbálni összefogni, magyaroknak és nem magyaroknak egyaránt, hiszen „Dunának, Oltnak egy a hangja”.