Az ozsdolai Ördög Zoltánról már többször olvastak a Hétfői Sport hasábjain, így különösebb bemutatásra nem szorul az MX65 cm3-es géposztályban versenyző tehetséges kis terepmotorosunk. Legutóbb a tavalyi év elején írtunk róla, ám azóta sok víz lefolyt az Olton. Annak ellenére, hogy nyár van, a felső-háromszéki motokrosszosunk nem pihen, hiszen ha nem versenyez, akkor edz valahol az országban vagy éppen külföldön. Ilyen körülmények között többszöri egyeztetés és elnapolás után az elmúlt hétvégén sikerült beszélnünk a tízesztendős sportoló édesapjával, Ördög Istvánnal, akit arról faggattunk, milyen volt a többszörös bajnok tavalyi szezonja, továbbá kíváncsiak voltunk arra, miként alakult eddig a 2017-es idényük. Ezek mellett rákérdeztünk arra is, hogy mit várnak a közeljövőtől. „Az az elképzelésünk, hogy egypár esztendő múlva ott legyünk valahol a világ legjobbjai között, mint Tompa Krisztián” – nyilatkozta Ördög István.
– Másfél éve nem találkoztunk, nem beszéltünk. Miként alakult azóta Zoltán karrierje?
– Zoltán azóta is kitartóan motorozik. Idéntől csak a motokrosszal maradtunk, hiszen felhagytunk a szupermotóval. Hogy miért? Egyszerű a válasz: Európa-szerte a motorsport ezen szakágában egyre kevesebb versenyző van. Sajnos, nem tudni, miért... Ezzel ellentétben a motokrossz folyamatosan fejlődik, rengeteg gyerek űzi ezt a sportot, és érdekesebb is. Az év elejétől csak a terepmotorozásra összpontosítunk, ami így kevesebb utazást és felkészülést jelent számunkra. Továbbá ott az a nem elhanyagolható tény is, hogy nem kell két külön szakágnak megfelelő motorkerékpárt fenntartanunk, és ebből kifolyólag jobb technikai háttérrel vágtunk neki a motokrosszviadaloknak. Jelenleg csak két motorunk van: egy edző- és egy versenymotor.
– Nyári vakáció lévén, miként telnek most a napjaitok?
– Ami a vakációt illeti, az csak az iskolára vonatkozik, ugyanis a versenyek folyamatosan zajlanak. Van egy kis szünet a nyári hónapok alatt, de ekkor is maximális a felkészülés, hiszen elég komoly és nehéz sport a motokrossz, nem nagyon lehet lazítani. Olykor Zoltánra is ráférne egy kis pihenő, de nálunk a családi nyaralás is motorozással telik el. Már hetedik éve, hogy nem választjuk szét a két dolgot. Az elmúlt hetekben számos edzőtáborban vettünk részt, igaz, inkább külföldön, ahol több a gyerek, és komolyabb felkészülés adatik meg számunkra.
– Az elmúlt év végén Háromszéken, itthon, Romániában és Bulgáriában is díjazták Zoltánt. Milyen volt az előző idény?
– Az előző évünk jól sikerült, egyrészt azért, mert sérülés nélkül zártuk az idényt. Ebben a sportban bizony mindig ott van a veszély, s egy bukás, egy esés, egy kis baleset mindig komoly visszarántással jár mind a versenyeken való részvételnél, mind a család és a sportoló életében. Számos dobogós helyezésünk volt 2016-ban mind itthon, mind külföldön. Bajnoki címünk sajnos nem volt, mert technikai sportról lévén szó, tavaly megtapasztalhattuk ennek a negatív oldalát, hiszen gyertyapipa miatt ment el például a szupermoto-Európa-bajnoki címünk...
– Jelenleg hol és milyen sorozatokban versenyez kis motorosunk?
– Több motokrosszsorozatban is érdekeltek vagyunk. Idén szintén a külföldi versenyek vannak előtérben, mivel ott vannak az igazi vetélytársak. Sajnos, a hazai bajnokság nagyon lejt a süllyesztő felé. 2017-ben belevágtunk a román és a magyar juniorbajnokságba, de megyünk a bolgár nemzeti küzdelemsorozatban, az úgynevezett Balkán Kupában (BMU) és az Európa-bajnokság zónaviadalain is. Tavalytól a gyerek motokrossz-Eb-t négy, úgymond selejtező csoportra osztották, ahonnan tíz-tíz tehetséges versenyző kvalifikálja magát a Csehországban sorra kerülő döntőbe. Mi a délkeleti zónában vagyunk, és Zoltán román ellenfelek mellett magyar, bolgár, szerb, horvát, görög, macedón, török gyerekekkel küzd a fináléba kerülésért. Ez a küzdelemsorozat hat versenyből állt, amely március közepétől július közepéig tartott, és mi ott voltunk mindegyiken. A selejtezőt a negyedik helyen zártuk harminc versenyző között, és nagyon kevésen múlott a dobogó. A jó szereplések mellett voltak gyengébbek is. A kontinensviadalt egészen erősen kezdtük, az első három között voltunk folyamatosan. Az idő múlásával azonban Zoltán egy picit besokallt, és szemmel látható volt, hogy visszafogottabb lett egyes versenyeken… A folytatásban aztán megint jöttek a jobb versenyek, minden futamon a végsőkig küzdött a fiam, és újra jöttek a jobb eredmények. Egy szó, mint száz: nehéz a motokrossz. Nem nézem le a többi sportot, de nem is tudom, hogy van-e még egy olyan sportág, amely fizikailag, szellemileg ennyire igénybe veszi a sportolót.
– Zoltán miként bírja a több fronton való megmérettetést?
– Úgy látom, elég jól, hiszen nagy a tűrőképessége. Volt időszak, amikor szinte feladtunk egy versenyt, egy sorozatot, de Zoltán összeszorította a fogát, és mentünk tovább. Megpróbálunk folyamatosan azon dolgozni, hogy kijavítsuk a fiam motokrosszos hibáit, de nem minden esetben sikerül, hiszen ez nehéz feladat egy tizenéves gyerek számára. Kemény edzéseken veszünk részt, ami sok idegességgel és komoly anyagi ráfordítással jár. Tudjuk, hogy ezekre szükségünk van, hiszen lépést kell tartani a sporttal. Hetente utazgatunk edzésekre, hol közelebb, hol messzebb az otthonunktól.
– Milyen elképzelésekkel vágtatok neki a 2017-es idénynek?
– Idei elképzelésünk egyszerű volt, hiszen elsősorban épen, egészségesen szeretnénk zárni az évet. Másodsorban minden versenyt a dobogón vagy annak közelében szeretnénk zárni, az idény végén pedig minél jobb eredményt akarunk elérni. Ahogy korábban is említettem, most éppen az Európa-bajnokság zónakörén vagyunk túl, s javában zajlik a nyári felkészülés. Keményen edzünk, hiszen a szezon hátralévő részében még lesz egypár versenyünk. Érdekeltek vagyunk még a magyar és a bolgár bajnokságban, s mintegy nyolc-tíz megmérettetés vár ránk. Augusztus végén folytatódnak a versenyek, a „vándorcirkusz” egészen október végéig tart számunkra.
– Itthon és külföldön is költséges sport a motokrossz. Hogyan sikerült összeverbuválnotok a költségvetéseteket, ki támogatja a tehetséges ozsdolai terepmotorosunkat?
– Már többször elmondtam, és most is hangot adok annak, hogy a motokrossz nem olcsó sport, amelyet egymagam, saját forrásaimra hagyatkozva, nem tudnék fedezni. Ezért folyamatosan kopogtatunk ide és oda. Örvendek, hogy rengeteg ajtót találunk nyitva, és annak még jobban, hogy sokan támogatnak minket. A baráti körünkből is többen vannak, akik hol így, hol úgy próbálnak segíteni Zoltán motoroskarrierjének előrehaladásában, működésében. Tavalytól a helyi és megyei tanács is nyújt nekünk anyagi támogatást, mindegyik a lehetőségei szerint, hiszen sok más sportolója, sportága van Háromszéknek. Mellettük több vállalkozás is felfigyelt ránk, és mind azon vagyunk, hogy a támogatásukkal a jövőben is a siker útján járjunk.
– Bár rohamos léptekkel közeledik, ám még nem tartunk a szezon végénél. Ennek ellenére meg kell kérdeznem: mit tartogat számotokra a közeljövő?
– A jövő esztendő, a következő szezon még messze. Nem tudjuk még, mit hoz nekünk a közeljövő, még azt sem döntöttük el, hogy maradunk-e a 65 cm3-es géposztályban, vagy eggyel feljebb lépünk, azaz a 85-ösbe. Az év végen szerintem többet tudunk erről majd beszélni, addig is inkább éljünk a jelenben. Az az elképzelésünk, hogy pár esztendő múlva ott legyünk valahol a világ legjobbjai között, mint Tompa Krisztián. Ehhez azonban még több felkészülésre és sokkal több pénzre lesz szükségünk. Nem akarom elkiabálni magam, de egyelőre úgy tűnik, elég kevés az esély arra, hogy felérjünk oda, de azért reménykedem, reménykedünk. Az teljesen más világ, ahol a motokrossznak van kultúrája, és ez már akkor is látszik, ha csak egy-egy versenyen kerülsz közelebb a „nagyokhoz”. Én maximalista vagyok, a motorsportban nőttem fel, és annak áldoztam fel majdnem mindenemet. Ez kihat(ott) Zoltánra is, idén sokszor sírtunk, sokszor voltunk elégedetlenek magunkkal, de megpróbáljuk állni a sarat és áthidalni a kellemetlenebb helyzeteket. Minden gyengébb szereplés után összeszorított fogakkal, megújult erővel és reménnyel vágunk neki a soron következő versenynek. Zoltánnak megvan a tehetsége a motokrosszhoz, de a jövőbeli fejlődéshez még több áldozatra, munkára, felkészülésre és versenyre van szükség. Kitartásában támogatjuk, és bízom abban, hogy sok éven át motorozunk még.
