Székely Jánosnak köszönet

2017. augusztus 26., szombat, Kultúra

A  mellékelt vers tudtommal először a Megyei TÜKÖR 1968-as induló évfolyamában jelent meg, s újraolvasása elegyes érzelmeket kavarint bennem, fölidézve a hetilapindítás Kovászna megye születésével egyidős, reményekkel terhes mámora mellett az általam is nagyrabecsült költő főúri gesztusát, mellyel megtisztelte ifjú, még csak induláshoz dobrokoló csapatunkat.

 

Igaz, híre kelt akkorra már, hogy a Király Károly vezette új megyében a Dali Sándor főszerkesztette új, huszonnégy esztendős átlagéletkorú szerkesztőség nem ismer cenzort, másunnan ideológiai okokból visszautasított versek, karcolatok érkeztek oly rangos szerzőktől, mint Bálint Tibor, a börtönből nemrég szabadult Páskándi Géza, Páll Lajos vagy a jó barát Király László, Vári Attila, elküldte Kányádi Sándor is A kökösi hídon-t, s akkortájt mutathattam be két érettebb versével s dús fekete hajával, bajszával az érettségi előtt álló kézdivásárhelyi diákot, Markó Bélát. Székely János küldeménye azért is volt különleges számomra, mert jó ideje nem láttam versét megjelenni még saját lapjában sem, mindenképp íróasztalfiók illatot árasztva is friss, nekünk szóló üzenetnek tetszett. Nomeg: az ideig egyoldalú kapcsolatunkban csak én küldözgettem az Igaz Szó versszerkesztőjének verselményeimet, melyeket ő aztán okos és megszívlelendő szakmai tanácsok kísére­tében közlésre javasolt, s ha a főszerkesztői éberségen fenn nem akadtak, rendszerint meg is jelentek. S mert a nyilvánosságtól megfosztott jó kéziratok mindkét magyar irodalmi lapunknál tudtommal szaporodóban voltak, s ama ’68-as nyár Bukarestben magyar szempontból is heves (C. elvtárs és a magyar értelmiség viharos találkozója), augusztusban egy kizárólag magyar írók számára feszültséglevezetőnek szánt írószövetségi összeröffenésen nekibátorodva, a dogmatikus irodalom elleni harc hevében mindkét irodalmi lapunk főszerkesztőjének lemondását követeltem. Székely János  megtudva, hogy ennek reakciójaként főnöke kiváló lócsiszárként a zabos csitkó idősebb lovak közé való, jászol elé, zabos tarisznyához kötésével megzabolázását határozta el, alkalmi találkára hívott, s szinte könyörögve, hogy el ne vállaljam a főszerkesztő-helyettesi széket, megvallotta élete egyik legnagyobb traumáját. Röviden. Apját rendszerellenes kijelentéseiért ’56 után 7 év börtönre ítélték. Főszerkesztője –  kinek már akkor is voltak ilyen jellegű összeköttetései – ígérte, szabadlábra helyezteti, ha cserébe ír egy kötetnyi hazafias verset. Ekkor született a Mindenütt otthon című – a korszellemhez képest meglehetősen tisztességes – verses riportkönyv, melyet halála napjáig sem volt hajlandó vállalni. Apja kiszabadult, s ő 1962-vel felmondta főnökével e becstelen szövetséget, s mindezt azért közölte velem, mert fiatal vagyok, nem tudhatom, hogy gonosz ez az ember, rögtön csicskásává tesz, amit, miként verseim alapján ismer, nem tudnék elviselni. Megnyugtattam, már családi döntés született: mindenütt szar a világ, Sepsiszentgyörgyről karrierügyben nem mászkálunk el sehová. Így lettem később, a Tükör napilappá válásával és a kínai mintájú kulturális forradalom belendülésével az irodalmi folyóirat sepsiszentgyörgyi lakhelyű, székelyföldi státusú szerkesztője, annak minden beláthatatlan későbbi következményével. Egyet viszont elfelejtettem, e kiváló költő, esszé- és drámaíró, nagyszerű ember bizalmát ott helyben megköszönni. Ahogy a halhatatlanság természetét ismerem, lehet, még most sem késő.
 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 514
szavazógép
2017-08-26: Kultúra - :

Kapui Ágota: Mostoha

az anyanyelv a gyöngéd táptalaj
a belé hulló magot befogadja
ki átereszti rajta gyökerét
és önmagát e termőföldnek adja
a humusz ágyán megfogan a szó
a  spontán lét, a bátor gagyogás
s a verssé hizlalt jámbor csecsemőt
az anyja helyett felneveli más.
2017-08-26: Kultúra - :

Székely János: Bajor erdő

Mert kivesztek a farkasok,
S mert nem vadássza senki őket,
Itt girhesek és borzasok
És szinte törpék már az őzek.