Harmadik alkalommal szervezte meg idén a Kilyéni Református Egyházközség a fogyatékkal élők és vallásórások táborát Uzonkafürdőn. Több év tapasztalatával a hátunk mögött megállapítható, hogy a tábor egyre nagyobb népszerűségnek örvend, és várva várt alkalom a gyerekek számára.
Az indulás napján a szakadozó felhők közül huszonkilenc gyermekre mosolygott a nap. Örömmel, reménnyel és kíváncsisággal indultunk Uzonkafürdő felé. Nagyra nőtte magát a csapatunk. Emiatt egy kis félelem is volt a kísérők szívében, viszont egy Igét magunkba zártunk: „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál”. Ha voltak is külső nehézségek, türelemmel, egymást bátorítva, mókázással túl tudtuk tenni magunkat ezeken.
A reformáció 500. jubileumi évében tartott táborunk igei vezérfonala – „Térjetek hozzám” és „a Lélek gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartoztatás” – alapján tartottuk az áhítatokat, beszélgetéseket, foglalkozásokat, hangsúlyozva, hogy az Istenhez való odafordulás mennyire fontos és szükséges, és szorgalmazva a hit megélését, mert így a lélek gyümölcseivel gazdagodhatunk.
A tábor fontos része volt az önfeledt foci is, ahol nemcsak a fiúk kergették a labdát, hanem a lányok is, valamint az asztalitenisz-versenyek mindaddig, míg minden labdánk tönkre nem ment. Nem hiányozhattak a naponkénti séták, a bábjátékok, a szerepjátékok, a fagyűjtés, a tábortűz, az ének, a gitározás és a mókázás sem. Minden egyes nap fénypontját a strandolás jelentette, hiszen olyan izgalommal készültek rá a gyermekek, hogy a kijelölt időpont előtt már fél órával mindenki készen volt az indulásra, ha pedig rossz idő mutatkozott, és emiatt elmaradt, akkor volt ám morgolódás. A barnamaci morgását szerencsére nem hallottuk, pedig mostanában nagy a medvejárás, viszont a gyerekek által odaédesgetett fekete kutya ugatását, vonítását hallhattuk egész éjjel.
Voltak kisebb viták, aztán nagy kibékülések. Örültünk a sok szívességnek, jóságnak, ahogy egymást vagy a felnőtteket is próbálták segíteni a gyerekek, ahogy odafigyeltek, támogatták a fogyatékos társaikat, bevonták őket a játékokba. A konyhai szolgálat is zökkenőmentesen zajlott, senkit nem kellett noszogatni, sőt, volt, aki annyira beleélte magát a konyhai munkába, a takarításba, a segítségadásba, hogy csak ámultunk, hogy ilyen is van még ebben az önző világban. Csodálatos volt ez a tábori együttlét, hisz annyi jóságot tapasztalhattunk, sőt, a kezdeti kis félelmet már szégyelltük is, mert ha az igei alapot megteremtjük, és arra épül az életünk, lám, mennyi jóság tud napvilágra jönni. Bizony nem elmélet, amit az Ige mond: „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál” – ez maga az élet a Lélek gyümölcseivel.
Köszönjük ezt a szép alkalmat az Istennek, a résztvevőknek, a szervezőknek, a segítőkész önkénteseknek és azoknak a szervezeteknek, amelyek támogatták a tábor megszervezését: Diakónia Keresztyén Alapítvány, Írisz Ház, HEKS, Diakonie Austria, valamint a hollandiai Emmen testvérgyülekezet.
Fábián Kinga, Egyed László
