Én mozdonyvezető szerettem volna lenni. Felnőttként értettem meg azt, hogy miért szeretem annyira a vonatokat. Mert a vonat sínen van, és igazodnia kell a sínpályák futásához. Mert akik, a terepviszonyokat ismerve, látták az indulást és a célt, azok nagyobb összefüggéseket látva pontosan megtervezték az irányt.
Igazodni Isten igazságához, mert ő jobban tudja a dolgokat és azt akarja, hogy az életünk célba érjen! Egy olyan világban, ahol nem merünk kimondani igazságokat, irányokat megmutatni, fix pontokat meghatározni, különösen fontos ez az igevers. Isten igazsága olyan, mint a hatalmas hegyek. Megdöbbent az a bizonytalanságérzés, amely egyre gyakrabban elfog és aggaszt. Az, hogy semmi nem tervezhető, nem látunk előre. Ha bajba kerülünk, akkor kire számíthatunk? Egy dalénekes a következőkről énekel: „nem bánja se kutya, se rendőr azt, ahogy a sorsom eldől”. Nagy László költőnk a következőképpen fogalmazza meg ugyanezt az érzést: „Kutya a föld, eb az ég / Sehol semmi menedék.”
Mit jelent minden bizonytalanság ellenére bizonyosságban élni? Megszilárdít az Isten személyiségünkben, rendben vagyunk, rendben vannak bennünk a dolgok. Rendben vagyunk önmagunkkal, viszonyulásainkban, megszilárdít a hitünkben, hűségünkben. Átölel az Isten, ahogy az édesanya átöleli gyermekét. Ez nem egy halálos szorítás. Isten nem úgy ölel át bennünket, hogy tanrendszerrel halálosan megszorít, hanem úgy, hogy szeret, úgy, hogy kinyilvánítja, hogy hozzá tartozunk, az ő tulajdonai vagyunk.
Akik az Úrban bíznak – de gyönyörű kép –, olyanok, mint a Sion hegye, megállnak, nem ingadoznak. Ha tovább olvassuk ezt a zsoltárt – és kérem, tegyük meg –, így folytatódik: nem engedi, hogy álnokságra vetemedjék az igaz. Nem engedi, hogy egy határon túl menjünk. Hétköznapiasabban fogalmazva nem engedi, hogy bedaráljon a rendszer, nem engedi, hogy megvetemedjék az életünk. Minden bizonytalanság ellenére bizonyosságban élni, mert Krisztusban megtart az Isten. Biztassunk ezzel bátran másokat is! Sokszor egy mosoly is elég.
 

Fekete Ágnes