Már néhányszor elhalasztották többek közt a köztisztviselők fizetésemelését, és most is halogatják, mint vénlegény a nősülést. Újabban a kormány olyan módon akarja megvalósítani a januártól esedékes mesés béremeléseket, hogy azok növekedjenek is, meg nem is, jobban mondva, papíron nőjenek, csak a zsebekben ne, mert úgy nem terhelik az államkasszát. Pedig a fizetéseket igenis, növelni kell! Az orvosoknak azért, mert hanem elmennek. A pedagógusok, ha nem kapnak nagyobb béreket, sztrájkolnak és nem tanítanak jól, a katonák,  ha nem kapnak emelt zsoldot, nem védik hősiesen a hazát, csak úgy félvállról. A politikusok nagy részének már megégette a kása a száját, így ők félnek a belügymisztériumhoz tartozó alkalmazottaktól, ezért mindig meredeken és hirtelen emelték azok fizetését. Attól tartottak, ha nem elégítik ki mindegyikük anyagi igényét, akkor a titkosszolgálatok lehallgatják őket, a rendőrök letartóztatják, az ügyészek vádat emelnek ellenük, és a bírák elítélik. Most derült ki, hogy a börtönőrökről egészen elfeledkeztek, és ezt is sürgősen korrigálni kellett, emelik is tíz százalékkal fizetésüket, hiszen akár még tömlöcbe is kerülhetnek. Attól is félhetnek, ha a felsoroltakat nem fizetik meg busásan, a titkosszolgálatok akár egy rendőri vagy katonai puccsot is megszervezhetnek, hiszen azoknál puskák és paragrafusok kézügyben, amivel bármikor bárkit kinyírhatnak vagy hűvösre tehetnek. Ilyen alapon hagyták jóvá szép csendesen a felsoroltaknak (és saját maguknak) a különleges nyugdíjak adományozását is.
Most, ha felvetődik ezen pofátlan nyugdíjak kiszámítási módjának megváltoztatása, máris lázonganak az érintettek. Veszélyes is változtatni azokon, hiszen az összes erőszakszervezet alkalmazottjánál karabélyok lapulnak a szivarzsebben és – mint mondottuk – nem tanácsos velük ujjat húzni. Most aztán a kormány vakarja fejét és az államkassza lyukas zsebét, hogy valahogy összekaparja a beígért pénzeket.
Ráadásul a politikai hátszéllel vezetői állásokba csöppentek is mind-mind megérdemlik a fizetésemelést, hiszen ezért cserébe ők is letették már a garast pártfogójuk asztalára. (Ha egyebet nem, de legalább szavazatokat.) Persze aztán az ilyen, politikailag adományozott állások birtoklói hálával és nagyobbacska fizetéssel tartoznak alkalmazott nyámjaiknak, jóismerőseiknek, akikre alkalomadtán szintén támaszkodhatnak.
Sajnos, ha a győztes párt választási ígéreteit be akarja tartani, és például minimálbért akar emelni, akkor az ellen a pénzügyi szakemberek és a vállalkozók rögvest tiltakoznak. Szerencsére a magánszektort kevésbé érinti a nagy fizetésemelési láz, hiszen ott az a módi járja, hogy ha többet akarsz keresni: dolgozzál többet!
A magánnyugdíj-alap lefejezését is meglebegtették, aztán letagadták és most véghez viszik.
Legújabban az igazságügyben tervezett változásokat tűzték gombostűhegyre. Ilyesmivel már egyszer próbálkoztak januárban is. Akkor a nép vonult utcára, és azért kellett visszavonulót fújni. Most az elnöktől akarják elvenni kisded játékait, hogy ne szólhasson bele a legfőbb igazságosztók kinevezésébe. Emiatt fel van háborodva. Még Amerika is tiltakozik a változtatások ellen.
Nem csoda, ha a kormány ismét elkezdte tördelni kezét, ő mindent megfontol, mindent meggondol, és majd a parlament dönthet. Már ha – miként a szociáldemokrata pártvezér is mondá – maradnak olyanok a parlamentben, akiket nem tartóztatnak le. Pedig jó lenne, ha az igazságügy legmagasabb berkeiben dolgozókat is politikai alapon neveznék ki, akkor legalább egy újabb választásig a kormánypárt tagjait nem bántanák, és négy évig nem kéne rettegniük elkövetett törvénytelenségeik miatt. Azalatt politikai vagy gazdasági ellenlábasaikat  mellékvágányra terelnék vagy kivonnák forgalomból. Aztán, ha a következő választásokon netán mégis az ellenzék győzne, akkor ugyanezt tehetné. Kézbe venné az igazságügyet, és bezáratná a most hatalmon levőket.
Lassanként politikusok és kormányok nélkül maradnánk, így tán kilábalhatna Románia az állandósult tehetetlenségi állapotából.