Gázai évforduló — kérdőjelekkel

2008. június 26., csütörtök, Világfigyelő

Évfordulót ünnepelt a hónap közepén a Hamasz: az iszlamista mozgalom egy évvel ezelőtt vette át a korlátlan hatalmat a Gázai övezetben, kiszorítva onnan a rivális Fatah embereit és fegyvereseit.

A puccs során több tucat ember vesztette életét, a Fatah néhány fontos személyisége Jordániába vagy Egyiptomba menekült — ma már szó sem esik róluk a hírekben. Akárcsak Mohamed Dahlánról, az amerikai ihletésű palesztin rendőri politika korábbi megbízottjáról, a Fatah egykori biztonsági főnökéről. Az amerikai kormány nem sokkal a puccs előtt kezdett fegyvereket szállítani Gázá­ba — a Hamasz elleni harchoz. A puskákkal és géppisztolyokkal aztán a Hamasz milicistái lőttek a Fatah híveire — emlékeztetett írásában a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

A milicistáknak minden okuk megvan az ünneplésre. A Hamasz fegyveres szárnya ma már 16 000 embert számlál, a fegyverek a Sínai-félszigeten épített föld alatti csempészalagutakon keresztül érkeznek. A milicisták alkotják azon kiválasztottak körét, akik elhagyhatják az Egyiptom és Izrael közé bezárt Gázát: az alagutakon át, Egyiptom érintésével Iránba vagy Afganisztánba utazhatnak, hogy ott a polgári Palesztina és a cionista entitás elleni harcra kapjanak kiképzést.

Saját harcosainál több emberről a Hamasznak nemigen kell gondoskodnia. A Gázai övezet 1,3 millió lakosának többsége a mai Izrael területéről érkezett menekült; ha rászorulnak, az ENSZ juttatja őket segélyhez. Ma a gázai lakosság mintegy hetven százaléka függ a külföldi segélyektől. Az aktív korú népesség több mint hatvan százaléka napi két dollárnál kevesebbet keres. Az övezet üzemanyag-ellátásáról a Fatah vezetésű rámalláhi palesztin autonóm hatóság gondoskodik.

A minimális ellátás tehát biztosított; a külvilág is hozzájárul a Hamasz stabilizálásához — annak a szervezetnek a fennmaradásához, amely a maga rasszista és állítólag vallásos ideológiájával Korán-állammá változtatta a Gázai övezetet. Egy friss felmérés szerint a népesség hetven százaléka azt vallja, hogy a Föld bármelyik részén szívesebben élne, mint Gázában.

Mindazonáltal még a Hamasz bírálói is kénytelenek elismerni, hogy a temetői nyugalomban megszűntek a rivalizáló családok közötti harcok. Az utcákon már nem őgyelegnek fegyveres bűnözők. Már nem fontos, hogy az ember egy vezető pozícióban lévő családhoz tartozzon. Nem kell többé fegyvert hordani önvédelmi céllal — mi több, tilos is.

Emberjogi szervezetek kíméletlen fellépésről beszélnek. Állításuk szerint a Hamasz több száz Fatah-tagot tart börtönben. Közülük százhúszan rejtélyes körülmények között meghaltak. Az oktatási intézmények, a bíróságok és a tájékoztatási eszközök szilárdan a Hamasz kezében vannak. Gáza mintegy 2500 keresztény lakosa rendkívüli állapotban él. Szakáll nélkül férfiaknak nem tanácsos az utcára lépniük. A pénteki ima a mecsetben jóformán kötelező lett fiatalok és idősek számára egyaránt.

Mindez részben az izraeli bojkottnak is a következménye. A zsidó állam kezdettől fogva dilemmában volt: egyfelől el akarta szigetelni a Hamaszt, másfelől el kellett kerülnie a humanitárius válságot. A gázaiak nyomoráért azonban a külvilág csak Izraelt és a Nyugatot teszi felelőssé, nem a Hamaszt, amely a lezárt határok miatt soha nem tudta megmutatni, vajon nem lett volna-e képes egyedül is gondoskodni az övezet lakosságáról. Az iszlamista szervezet így áldozatnak állította be magát, és a bojkott nyomán tovább erősödött.

Izrael zsákutcába manőverezte magát. A Hamaszt olyan hajthatatlan iszlamista klikknek tekinti, amellyel nem lehet szóba állni, és nem veszi észre, hogy a mozgalomnak mély gyökerei vannak a társadalomban, amely békére vágyik. Izrael megfeledkezett arról, hogy a Hamasz annak idején demokratikus választásokon szerzett többséget a palesztin parlamentben. Az ellene hirdetett bojkottal Izrael megfosztotta magát attól az esélytől, hogy a polgári Hamasz mérsékelt részét leválassza a katonai szárnyról. Ezáltal pedig még inkább egybeforrasztotta a népet a Hamasz vezetőségével.

Ezzel egyidejűleg az izraeli politika ellentmondásba is keveredett. Egyrészt elutasít minden párbeszédet a Hamasszal. Másrészt viszont — Egyiptom közvetítésével — tárgyalt a Hamasszal a tűzszünetről, miáltal politikai partnerként fölértékelte az iszlamista mozgalmat.

Izrael célja, hogy a tűzszünet révén elejét vegye palesztin rakéták becsapódásának. Egyúttal el akarja érni a két évvel ezelőtt elrabolt Gilád Salit tizedes szabadon engedését; ez utóbbi katonai akcióval 2006 nyarán nem sikerült, és ma még kevésbé sikerülne. Izrael dilemmája: a fegyvernyugvás talán lélegzetvételnyi nyugalomhoz juttatja a Gá­zá­ból kilőtt rakéták célpontjaiban (Szderót, Askelón) élő zsidó lakosságot. Egyúttal azonban tovább fogja erősíteni a Hamaszt — vélte a Frankfurter Allgemeine Zeitung elemzője.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a december elsejei parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 1546
szavazógép
2008-06-26: Világfigyelő - x:

Megkezdik a tárgyalásokat a partnerségi szerződésről (Orosz—EU-csúcs)

A Hanti-Manszijszkban ma kezdődő, kétnapos Oroszország—EU-csúcson bejelentik a partnerségi és együttműködési egyezségről szóló tárgyalások megkezdését — erősítették meg orosz diplomaták. A megállapodás a tervek szerint keretjellegű lesz, és a gazdaság mellett egyebek között a biztonság és a közös külpolitikai fellépés, továbbá a kulturális, tudományos és oktatási együttműködés kérdéseit is érinti.
2008-06-26: Világfigyelő - Szekeres Attila:

Röviden

Nemzeti érdekek határoznak
Oroszország külpolitikáját az ország nemzeti érdekei határozzák meg — hangoztatta a brit hírügynökségnek nyilatkozva az orosz államfő. Dmitrij Medvegyev, aki májusi beiktatása óta első ízben adott interjút egy nagy nyugati médiumnak. Leszögezte: külpolitikáját nem fogják befolyásolni a külföldről érkező bírálatok. Annak támpontjait az orosz érdekek, a szabadság, demokrácia és a magántulajdonhoz való jog elvei képezik.