A Sepsi-SIC elődje a Mikes Kelemen Líceum csapata volt, melyet Váncsa Kató juttatott be az első osztályba. Sokszor úgy érzem, ezt elfelejtettük! Épp úgy, mint a 2. sz. középiskolából induló kosárcsoport lelkes első tanár-edzőjét, aki sokoldalú sporttevékenységével beírta nevét iskolánk, a város, de az országos sporttörténetbe is. Bogdán Antalról van szó, aki húsz éve hunyt el és 31 éven át állt eredményesen az oktatás, a sport és testnevelés szolgálatában városunkban.
Tősgyökeres sepsiszentgyörgyi családban született hatodik gyermekként 1926-ban. A Székely Mikó Kollégiumban érettségizett 1946-ban. Két évet a Klinger szövőgyárban dolgozott mint tisztviselő, ahová a kétévi katonáskodás után visszatért, de csak egy évig, mert Fekete Gábor – városunk megbecsült testnevelő tanára volt – beíratta a bukaresti Testnevelési Főiskolára, melyet 1955-ben, a futball szakon sikeresen elvégzett.
Határtalan lelkesedéssel, munkaszeretettel – mely egész pályafutását jellemezte – kezdte meg tanári munkáját a Mikóban. Egy Áros Károly által készített interjúban említette, hogy akkor négy testnevelő tanár tanított a városban, s ők indították útjára a kispályás kézilabdát, a kosárlabdát és a futballt, valamint az atlétikát.
Tanórái mellett a Textil Klub ifjúsági futballcsapatát edzette, ezzel kezdte szakmai órán kívüli tevékenységét. 11 évig állt az utánpótláscsapat élén. Olyan nagyszerű futballistákat nevelt, akik országos szinten is elismert sportolók lettek: a többszörös válogatott Hajdú Jani, Bíró Gábor, aki 300-szor öltötte magára az aradi UTA mezét, vagy Bosin Ferenc, Georgescu Emil, Goga Gyuri. A már idézett interjúban említi meg Gogát, mint „kitűnő játékintelligenciával, nagyszerű gömbérzékkel megáldott játékost”.
Párhuzamosan a labdarúgással, az időközben újabb munkahelyén, a 2. sz. középiskolában (a liciben) a lányok kosárlabdacsapatát edzette. Innen indultak el pályafutásuk csúcsára Simon Margit (Pruneu) többszörös válogatott kosarazó, az ifi válogatott tagjai: Bala Piroska, a brassói Voinţa játékosai, Balogh Márta, Gámentzi Olga, Molnár Kati. A lici leánycsapatával a volt Brassó tartományban mindig a dobogón végeztek.
A futballban kinevelt játékosok nagy örömére szolgáltak, de első igazi elégtétele a kosárlabdapalánk alatt született.
Időközben edzői minősítést szerzett atlétikából. Szakmai eredményei itt is megmutatkoztak. Tudta, hogy az eredmények nem születnek egyik napról a másikra, de kitartó munkával szép sikeres érhetők el.
1969-ben átvette a Sporttanács mellett működő atlétikai csoport edzői tisztségét. Fiatal atlétáival hamar betört az országos elitbe. Az Előre napilap hasábjain megjelent cikk eredményeit értékeli: „Sepsiszentgyörgy helyet kér atlétáink színterén, s Kallit Attila mellett új mester jelentkezett Kovászna megyéből – Bogdán Antal.”
Első, másod- és harmadosztályú atlétákat nevelt ki, akik országos bajnokságokat vagy éppen Balkán-bajnokságot nyertek. A sportkedvelők bizonyosan emlékeznek az abban az időben jeleskedő sportolókra: Krausz Ildikó, Veress Ibolya, Dani Árpád, Latzin Gábor, Horváth István, Pethő Zsolt, Mikó Judit, Gajai Sándor..., akiknek eredményeivel Bogdán Antal, az edző-tanár kitört az ismeretlenségből.
A család-iskola-edzői hármas közt osztotta meg mindennapjait. Felesége a szemerjai Vitális Erzsébet volt, akit 1956-ban vett nőül, ő maga is sportszerető, kosárlabdázó, érthető, hogy a családi támogatás nagy segítségére volt.
Arany-, ezüst- és bronzérmekkel, válogatott mezekkel fémjelzett trófeák gazdagították pályafutását. Igazi éremkovács volt.
Edzőként elért sikerei és az országos elismerések ellenére mégis azt vallotta a már említett interjúban, hogy „a legszebb a katedra volt. Imádtam tanítani.”
1986-ban vonult nyugdíjba. Az iskola, a Mikes Kelemen Főgimnázium nem felejtette el, ki volt Bogdán Antal. A 2005-ben meghirdetett Mikes-év kapcsán Váncsa Kató javaslatára a sportcsarnok felvette a Bogdán Antal nevet (hogy miért jutott az utóbbi években ez a név feledésbe, megmagyarázhatatlan).
Nyugdíjaséveit a szemerjai Dohány utcai házban, családja körében töltötte, örvendezett unokáinak, de a lelátókon egyre kevesebbet láttuk. Növendékeit, kollégáit és családját nagy érvágás érte, amikor 1997. november 18-án elhalálozott.
A szemerjai temetőben alussza örök álmát.