A látogatást megelőző, hosszú évekig elhúzódó napóleoni háborúk, valamint az 1813–18 közötti mostoha időjárás a lakosság nagyméretű elszegényedéséhez vezetett. Ilyen körülmények között a lakosságnak és vezetőiknek nagy megerőltetésbe került a császár fogadása. A nyomorúságos hétköznapok hangulatát súlyosbították azok a szomorú tények, amelyek a hősi halált halt katonák hiánya, a nyomorék katonák mindennapi látványa és ellátása okozott.
1816-ban a Sepsiszentgyörgyi Huszárezred Parancsnokságát – az 1604-es számú levél szerint – értesítették a súlyosan megsebesült, nyomorék katonák létszámáról, mely az 1813, 14–15-ös években vívott harcokban 50 843 főt tett ki. Ezeket a súlyosan sebesült katonákat a prágai, nagyszombati, bécsi invalidus házakban szállásolták el, és azoknak pesti, skalitzi és petrei filiálisaiban (fiókjaiban) 6702 súlyosan nyomorék katonát kezeltek. Azokat, akik nem nyertek elhelyezést a fent említett ispotályokban, családjaik, valamint tehetős földbirtokosok fogadták be. A birodalom területén nem volt település, ahol nyomorék katonák ne tengették volna életüket. (Sepsiszentgyörgyi Állami Levéltár, fond. 31. dos.: 409, fil.: 1–4.)
Bánffy György gubernátor 1817. július 10-én írt levelében arról értesítette Sepsiszentgyörgyön Bíró Benkő Jánost és a kézdivásárhelyi Bíró Turi Ignáczot, hogy a császári küldöttség Sepsiszentgyörgyön ebédel és Kézdivásárhelyen lesz elszállásolva.
A császár és kísérete 1817. szeptember 15-én Brassóból, Illyefalva irányából érkezett, ahol a Székely Huszárezred válogatott huszártisztjei fogadták. A császár üdvözölte Sepsiszentgyörgy lakosságát.
A császári ebéd a következő előírások szerint történt: 1. asztal. Őfelsége a császár, Őfelsége a császárné, főudvarmesterné, gróf Lasanszkiné, főkamerárius, fő udvari mester, feldmarsall Leintenaud Kutsera, status consiliarrius báró kabinetdirektor. 2. asztal. Udvari szekretárius, három kabinetszekretárius, egy udvari kontrollor, egy császári-királyi komisszárius, egy szobalány, egy kammerdinner, egy udvari führer, egy, a kontrollor hivatal tagja, 13 szobalány, kik a maguk szobájában fognak ebédelni. 3. asztal. A császári-királyi legényeknek, hét legénynek asztala, a privát cselédek, 16 személynek asztala, a konyhacselédek asztala. Az asztaloknál kívántatnak a következő asztali készülékek: azon asztalnál, melynél Felséges Urunk és asszonyunk ülnek, a szükséges asztali edényeket magukkal fogják hozni, mindazonáltal, hogy ottan is semmi esetben fogyatkozás ne történjék, szükséges lészen üvegekről és asztalnémükről providálni, azaz 12 asztalkeszkendőkről és annyi személyeknek való abroszról és 12 poharakról. A második asztalnál a fejenkénti személyeknek egész asztalnyi porcelántálak és tányérok, elegendő sótartó, 18 pár ezüst kés és kalán, gazdálkodó kanalakkal, 18 személynek szép abroszt, 24 asztalkeszkenő, 18 pár poharak, 18 pár findzsiák, ugyanannyi ezüst kávéskanál. 3. asztal. 14 személyre való percelán tálak és tányérok, 14 abrosz és keszkenő, 14 aszúszőlős poharak, 14 pár ezüst kések. 4. asztal. Húsz személyeknek ón edények, tálak és tányérok, sótartók, abrosz és keszkenők, 20 pohár, és borhoz, vízhez kívántató üvegek. Konyhai edények. Két üst, 12 kasztról, 2 serpenyő, 2 nagy tepsi, 4 nyárs, minél több vaslábak, rostélyok, kovácsszén, száraz fa. Tehénhús ebédre és vacsorára, bornyú egészbe, szopóbárány, őz, fogolymadár, tojás, csirke, szalonna, vaj, zsír, pulyka vagy pipe, nyúl, liszt, hal, rák, zöldborsó, óbor, aszúszőlőbor, ser a legjobbik féle, szilvórium, asztalra jó tej elegendő. Fűszerszámok: rizskása, szekfű, szekfűbors, citrom, vanília, mandula, nádméz, viasz, faggyú és éjjeli gyertyák. (Fond. 8. Dos: 2530. fil. 37.)
Szállások kívántatnak Őfelségének és kísérőiknek. Felséges Urunknak magának egy nagy szoba vagy 2 szoba. Kammerdinnernek egy szoba, legénynek egy szoba, Felséges Asszonyunknak egy nagy szoba. Első fehércselédségnek egy nagy vagy két szoba, többi fehércselédségnek egy szoba, ezeknek mind egy háznál kell lenni. Főudvarmesternének egy szoba, első fehércselédjének egy szoba, más fehércselédeknek egy szoba, férficselédeknek egy szoba. Fő udvarikameráriusnak egy szoba, legényeknek egy szoba. Fő udvarmesternek egy szoba, cselédjének egy szoba. Feldmarsallnak egy szoba, cselédjének egy szoba. Konsziliáris úrnak egy szoba, cselédjének egy szoba. Kabinetdirektornak egy szoba, udvari szekretáriusnak egy szoba, az udvari tiszturaknak 3 szoba. Az utazók számához képest megkívántató ágypátról és ágyneműkről is gondoskodni kell. A Felséges Urunk és Asszonyunkat kivéve az udvari gróf és báró urak ágyneműiket magukkal hozzák. Megkívántatik, hogy az utazók ágyaikba szalmazsákok legyenek.
Ezek a császári igények a sepsiszentgyörgyi ebédhez, illetve a kézdivásárhelyi elszállásoláshoz voltak szükségesek.
A császári küldöttség az egykori úton haladt Kézdivásárhelyre: Árkos, Kőröspatak, Gidófalva, Angyalos, Maksa, Dálnok, Csernáton és Kézdivásárhely. Minden faluban pihent lovak, kerekesek és kovácsok várták a küldöttséget. Ha szükség volt, javításokat végeztek.
I. Ferenc császárnak Sepsiszentgyörgy ajándéka 2000 (kettőezer) darab mázas cserépből és mázas edényekből állott. Az ajándékok Bécsbe való felszállítását a város magára vállalta. Arról, hogy Sepsiszentgyörgy városa mennyire nélkülözött, bizonyíték az a levél, amelyet Kraft Mihály fazekasmester írt, aki a mázas cserepeket és fazekakat készítette, és akinek az elkészített ajándékot a város még 1820-ban sem tudta kifizetni! 1821-ben Sepsiszék és Miklósvárszék gyűjtögetésbe kezdett, hogy a pénzt összeszedjék és a fazekasmestert kifizessék.
Arról, hogy Kézdivásárhely a császárt mivel ajándékozta meg, nincs levéltári adatunk.