A motorindítás váltotta idén a hivatalos megnyitót: reggel tízkor „életre kelt” a múlt évben első alkalommal megbontott, mostanra többek alapos és áldozatos munkájával működőképessé vált gőzgép.  A masina a tizenkilencedik század utolsó évtizedében készült, indítását hozzáértők is kísértek: elhangzott ugyanis, hogy a szelep hangja egykoron a munkába hívást is jelentette, sőt, olyan úriember is került a látogatók között, aki 1956 előtt még dolgozott ilyen alkalmatossággal. A gőzgép, mely „eddig szoborként állt az udvaron”  – melynek elindítását helyreállítói, mások mellett Lévay Sándor gyöngyösi vállalkozó, gyűjtő, valamint Kádár Zoltán, a mezőkövesdi Hajdu Ráfis János Mezőgazdasági Gépmúzeum vezetője is csodának minősítette –, mellette idén két, a Schiel Testvérek brassói Gépgyárából származó benzines Corona motor is „berobbant”, illetve a tavalyi rendezvény „sztárja” az ugyancsak százhúsz évet meghaladt, benzines Langen Wolf Otto állómotor is dohogott.
A közel kétezer fősre duzzadt látogatósereget a Magyar Gépgyári Művek által gyártott Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth, Fordson, valamint a Mccormick traktorok fogadták a múzeum udvarán, odébb pedig szintén az intézmény büszkeségeinek számító álló vagy műszaki néven stabilmotorokkal lehetett ismerkedni. Késő délutánig kisebb-nagyobb csoportok „szakértették” a gépeket, gyerekektől az idősekig, utóbbiak közül nem egy került, aki még történettel is tudott szolgálni egyik-másik darabbal kapcsolatban.
Az egész napos esemény fénypontját ez alkalommal is a traktorok felvonulása jelentette. A Haszmann Lajos (Tóni) irányította, Lévay Sándor McCormick-Deering traktorja vezette menetben a múzeum két traktorán kívül idén is messzebbről – Csíkszeredából, Albisból, Lemhényből, Szentkatolnáról, Kézdialmásról, Tibódból – érkezett, szemmel láthatóan jól karbantartott járgányokat lehetett látni, összesen tizenkilencet. A legmesszebbről érkezett gépek ez alkalommal is Lévay Sándor traktorjai voltak, köztük egy igen látványos Dutra márkájú monstrum. Első alkalommal ugyanakkor egy kiskőrösi traktor is megtette a községközpont–múzeum utat. Kádár Zoltán ugyanakkor örömtelinek nevezte a szentkatolnaiak jelenlétét, akik saját építésű traktorokkal érkeztek. „Akik ma ide eljönnek, másként tekintenek majd a traktorokra, mint egyszerű eszközre, vasdarabra, mely kipörgeti a pityókát, hanem egy olyan gépre, mely később műtárggyá válhat, befektetési alap lehet a családnak” – fogalmazott Kádár Zoltán, hozzátéve: minden székelynek azt tanácsolhatja, vásároljon „vasat”, jöjjön el Csernátonba, és tapasztalja meg, mekkora öröm együtt lenni. A járgányokat népes gyereksereg várta az intézmény udvarán, és máris elkezdődött a műszaki állapot „felmérése” a szülők árgus tekintete mellett. Noha a sikert elsősorban a traktorok és más burrogtatók könyvelhették el, bőven akadt érdeklődő a gyermekfoglalkozást kínáló sátorban, ahol papírfonást, nemezelést, festést, gipsznyomdát, csuhéfonást, karkötőbogozást, valamint szövést lehetett kipróbálni, gyakorolni.
A csernátoni Pántlika néptánccsoport, valamint Mihály Pál és barátai előadását követően a tavaly első alkalommal bemutatott, idén újból megszervezett cséplést követték feszült figyelemmel az odasereglettek. A nagybaconi Boér Árpád egykori tulajdonát képező cséplőszekrény ez alkalommal is jól teljesített, mindössze az „erőt” adó McCormick traktor fáradt el kissé a végére. Haszmann Tóni most is az adagoló szerepét vállalta, vasvillájával szorgosan nyújtva fel segítőinek a búzakévéket, melyek a búgó gépben tiszta búzaszemekké váltak.
Évről évre azt tapasztalják, a rendezvénynek olyan hatása van, mint a vízbe dobott kőnek, az általa keltett hullámok egyre távolabb gyűrűznek, az érdeklődés folyamatosan nő, és vélhetőleg olyanokat is bevonz, akik egyébként nem látogatnának el a múzeumba. Az intézménynek ez is a célja, és egyben lehetőségünk van megmutatni, hogy mit voltunk, vagyunk képesek magyarországi barátainkkal megmenteni – értékelte az idei Burrogtatót D. Haszmann Orsolya, a szervezők nevében.