Horváth Arany publicisztikai írásai, kisriportjai, szellemi töprengései, emlékezései az erdélyi múlt, jelen és az esedékes (nem esetleges!) magyar lét krónikái, jelentései és a megmaradásért érvelő kiáltványai. Új könyve, melyet a kolozsvári Glória Kiadó jelentetett meg nemrég — Halálmadár szállott a kútgémre címével először szíven üti, megborzongatja az olvasót, de ez a borzongás fokozatosan oldódik és elenyészik a könyv olvastán.
Szó sincs itt egy erdélyi magyar nemzethalált vizionáló gyűjteményről, sokkal inkább a megmaradás és a talpon maradás reménységének számvevő-számadó leltáráról.
Mit is vesz számba Horváth Arany? Az erdélyi magyarság múltjának, közelmúltjának jó néhány szeletét, az itteni magyar szellemtörténet kiemelkedő mozzanatait — személyiségekhez kötve, nyilván —, de azt a közösségi magatartást és élni akarást is, mely eljövendő sorsunk, sorsalakulásunk záloga és biztosítéka lehet. Horváth Arany mindig ,,krónikás" természetű író és szerkesztő volt, s tudván tudta, hogy szellem és kollektív tudat nélkül nincs, nem lehet megmaradás és jövendő.
Kolozsvárról, de főleg Magyarózdról tekint a múlt és a jelen erdélyi valóságára, s úgy próbál jó kolozsvári obszerváns és ózdi közösségápoló lenni, hogy tekintetét közben megjáratja Erdély csaknem egész területén, a Partiumtól kezdve Székelyföld peremvidékéig, a csángóságig. Mai és régi történetek, sorsok és arcok az erdélyi magyar szellemtörténet csúcsairól, csúcsközelségéből: Sütő András, Tamási Áron, Horváth István, Fábián Ernő, Pálfy G. István, Kosztándi Jenő, Czirják Árpád kolozsvári kanonok, Horváth Piroska, Fülöp G. Dénes, Lukácsi Szilamér, Haáz Sándor, Incze László, Sándor Judit, Cseh Tibor, Szentkereszty Stefánia... A toll ragyogó művészei és a művészetek avatott szolgálói, közösségszervezők és intézményteremtők.
Mi marad meg leginkább Horváth Arany írásaiban? A témáihoz való személyes kötöttsége, a hely és szellemének hiteles és fölényes ismerete, az átéltség és az átérzés. Szerkesztőként (Művelődés, Transsylvánia) mindig is vallotta, hogy a tollas embernek az események átélőjévé kell válnia, s személyes jelenlétével kell garantálnia krónikái, vélekedései hitelességét. Nagyon sok szál kötötte és köti Háromszékhez, s nem kell csodálkozni azon, hogy Felső-Háromszék és Kézdivásárhely írásainak egyik ihlető helyszíne. Meg aztán az udvarhelyszéki Havasalja, Szentegyházasfalu, Szentkeresztbánya (ma együtt Szentegyháza), aztán meg Gyergyószék peremvidéke, a havasi lét világa.
,,Halálmadár szállott a kútgémre" — idézi egyik kisriportja, a gyergyóditrói Márika balladás megállapítását könyve címében Horváth Arany, de a könyv szellemisége nem a pusztulás, a megfogyatkozás rémképét sugallja, hanem azt inkább, hogy széltörésben, viharok próbájában is meg kell állni, meg kell maradni, építeni és gyarapodni. Élni és éltetni.
