Nagy D. István
Egyre kevésbé világos, mely valóságsíkon ténferegnek Románia vezetői, az viszont egyértelmű, hogy annak semmi köze a lakosság szürke hétköznapjaihoz. A hatalmi ágak képviselőinek gondjait elnézve – igazságügyi reform feletti torzsalkodás, engedjük vagy sem a minisztereket kivizsgálni, távozzon a főügyész vagy maradjon, a magyarok várjanak az anyanyelvhasználati igényeikkel, helyette ünnepeljenek csak tisztességesen a centenárium évében, és folytathatnánk – a napnál is világosabb, párhuzamos életről beszélünk.
Mindeközben a szinte határtalan fejlődéssel kecsegtető, gazdasági csodának kikiáltott szociálliberális lufi kipukkadt. Tegnaptól nem titok, ismét mélyebbre kell a zsebbe nyúlnunk, gáz, villany és üzemanyag egyaránt drágul, és ennek okán szinte minden. A termeléshez ugyanis fűtés és áram is kell, az árut pedig el kell juttatni, tehát a drágább gáz, elektromos energia és a benzin vagy gázolaj árát ki kell hozni valahonnan. De többet fizetünk az esetleges bankhitelek után is, hiszen a bankközi kamatláb is megugrott, a kormány pedig minden alkalmat megragad, hogy újabb és újabb módon pénzt kaparjon ki valahonnan, tovább nyomorítva a magánszférát.
Érdemes odafigyelni, hogy mindebből mit érzékelnek a vezetők. A kétlépcsős üzemanyagár-emelésnél kezdődött a viccbe illő megnyilvánulások sora. Călin Popescu Tăriceanu szenátusi elnök már a szeptember 15-i drágításnál kijelentette: nem hiszi, hogy számottevő változás lesz az árak terén, majd erre most ráerősített: nem vett észre semmit. Toma Petcu energiaügyi miniszter még ennél is „ügyesebb”: nincs jogosítványa, nem vezet, nem ismeri az árakat, az elektromosenergia- és a gázáremelés terén pedig egyszerűen nincs véleménye. Nem marad el ugyanakkor a porhintés sem: megszólalt a mindenhez is értő pártelnök, Liviu Dragnea. Szerinte nincs az rendben, hogy az energetikai szabályozó hatóság csak úgy, egy tollvonással minden évben elrendeli az újabb áremelést. Nosza, gyorsan kivizsgálóbizottság kell, amely ellenőrzi a hatóság tevékenységét. Kár, hogy a nehéz szavak mögött ismét igen kevés a tartalom.
Politikusaink ugyancsak fura megnyilvánulásainak sora persze ennél hosszabb, s csak találgathatjuk, milyen rossz vagy legalábbis ebben az országban alkalmazhatatlan döntésre készülnének még, hisz nem fogynak ki az optimista nyilatkozatokból: minden rendben lesz, nem elviselhetetlen, csak kisebb teher, amit nyakunkba varrnak. Emellett ott van még a mindenekfeletti érv: az unióban így is nálunk a legalacsonyabb ez az adó, illeték, díj vagy más hozzájárulás. Az már mellékes, hogy a bérekre, nyugdíjakra ugyanez igaz. Hatalmasságaink ellenzővel járnak, amely eltakarja előlük a szomorú valóságot, hogy bizony nem kicsi, még csak nem is közepes a teher, amelyet az egyszerű állampolgárok hordoznak. De természetesen ez a nagyoknak nem fáj.
