Ezért áll a világ még ma is értetlenül múlt hétfői népszavazásuk után, amelyen Irakban az 5,5 millió szavazó 72 százaléka vonult az urnák elé, és azok több mint 90 százaléka szavazott arra, hogy a kurdok lakta térségek független állammá alakuljanak. Pedig a kurdok még mindig élhetnének boldogan nem egy, hanem öt, őket igen szerető hazában, amelyek úgy ragaszkodnak hozzájuk, mint rágcsálófogó ragasztó az egérhez. Törökországban Erdogan elnök, mint a rosszalkodó gyerekeit szerető apa, megígérte: megfegyelmezi és meg is bünteti őket. A szankciók gazdasági, diplomáciai és katonai jellegűek lesznek. Nem potyára hadgyakorlatoztak a törökök Észak-Irak közelében. Mint mondta a török elnök: „Egyik éjszaka egyszer csak beállíthatunk.” No igen, tudja ő, hogy az ilyen éjszakák nagyon hatásosak és meggyőzőek (legyőzőek) lehetnek, mint Szent Bertalan éjszakája (1572. augusztus 23–24.), amikor a Párizsba békülési szándékkal érkezett hugenottákat (reformátusokat) a király beleegyezésével legyilkolták.
A hidegháború idején a nemzetfelszabadító szerepben tetszelgő Szovjetunió a mások által meghódított gyarmatokat igyekezett szabaddá tenni. Aztán azok válaszként a szovjet birodalom leigázott nemzeteit. Mostanra már egyensúlyba került a világ. A gyarmatok megszűntek, a Szovjetunió szétesett, minek bolygatni tovább a világ rendjét? Mára már senkinek sem érdeke, hogy újabb, szabad országok, nemzetek jöjjenek létre. A Szovjetunió felbomlása miatt a nagyhatalmak nem tiltakoztak, és végül is megengedték a soknemzetiségű Jugoszlávia szétesését is (amelyet az első világháború után tákoltak össze), és létrejöttek olyan kis országok, mint Montenegró 600 ezer, Macedónia és Szlovénia 2–2 millió lakossal. De vannak olyan törpe és virágzó államocskák is, mint a Vatikán, Liechtenstein, Andorra vagy Monaco. És érdekes, hogy ezek is elég jól meg tudnak sülni saját zsírjukban.
Ha még élne, Bajor Andor mostanra már azt sem értené, hogy mit is akarnak a katalánok, akik szeretnének kiválni Spanyolországból, és ezért népszavazásosdit játszottak, pedig a spanyolok tizenötezer rendőrrel, csendőrrel igyekeztek csendre inteni őket.
Az ilyen példák nem jók, hiszen ettől mások is vérszemet kaphatnak. A baszkok is vackolódnak (vagy baszkolódnak?), és a skótok is akik már szerveztek egy sikertelen népszavazást, és most újra pedzegetni kezdték.
A hasonló gondok elkerülése érdekében félre kellene tenni a politikai korrektséget, mert ezek a népek, nemzetek, nemzetiségek a szép szóból nem értenek. Hiába mondják nekik, húzzátok meg magatokat, nem férnek a bőrükben és szerető hazájukban. Csak a fegyverek hangján értenének, de hát az nem nagyon illő, pedig csak néhány ezer ilyen elégedetlenkedőt, függetlenedésre buzdítót kellene feláldozni, és akkor nem a nagy és egységes haza szenvedne kárt. A katalánok a spanyol polgárháborúban a rossz oldalon álltak, ezért aztán a diktátor, Franco betiltotta a katalán nyelvet, és korlátozott mindent, ami katalán. A polgárháború után a kivégzések és a börtön elől menekülők 60 százaléka katalán volt. Jó lecke, mert 42 évnek kellett eltelnie Franco halála után, hogy ők függetlenségesdit kezdjenek el játszani. Sok jó megoldás van, amellyel meg lehet előzni az ilyen kellemetlenségeket, amelyeket egy-egy népecske, nemzetecske okoz, amikor az önrendelkezésre hivatkozva elkezdett követelőzni. Az első és második világháború s más fegyveres konfliktusok lezárásakor mindig példásan megtörtént a győztes hatalmak önrendelkezése a kisebbek vagy legyőzöttek felett. És olyankor hatékonyan lehetett megoldani ezeket a konfliktusokat úgy, hogy kiirtották a kisebb önrendelkezni óhajtókat, kitelepítették őket, munkatáborokba vitték, több országba szórták szét és így tovább. De úgy látszik, mégsem voltak elég jók ezek a módszerek, mert maradtak, akik szép hazájukban, jó dolgukban még szabadabbak akarnak lenni.
Bajor Andor mára már azt sem értené, hogy mit is akarnak a székelyek, miért szeretnének önrendelkezést, amikor pedig szép csendben beolvadhatnának, mint cukor a pálinkának való cefrébe.