Ha mégis úgy: a zavaros
beszédek kora lejár s nem
szántanak se szóval, se véresre
korbácsolt lovakkal temetőt;
ha mégis úgy: a Nyárádban
feredő augusztus nem hagyja
szőlőnket éretlenül s értetlenül
nem maradunk a káosz kisülésekor;
ha mégis úgy és épp ezért:
harangozzuk egybe, ki
Istennel tartja tekintetét
és kérdi-feleli a siető éveket;
ha mégis úgy és épp ezért:
kongassunk hitet és reményt,
messze, templomfalon túlra
és a lélek mérhetetlen mélyére!
