Az első alkalommal megrendezett világtalálkozóra Magyarországon kívül Svédországból, Finnországból és Németországból is érkeztek kutyatartók. Maczák Viktória, a szervező Magyar Mudi Egyesület elnöke az MTI-nek elmondta: a pulihoz hasonlító pásztorkutyafajta egyre népszerűbb a tartók körében, mert kiválóan alkalmas munkára és sportolásra, rendkívüli tanulékonysága és értelmessége miatt remek kereső- és segítőkutyává képezhető, valamint viszonylag igénytelen az ápolását tekintve. A hat mudit tartó egyesületi elnök elmondta, jól idomítható és gyors kutya a mudi. A gazdájához nagyon ragaszkodó, bátor és éber, jól használható vadászatnál, és terelőversenyeken is jól szerepel, viszonylag rövid szőrzete és kitűnő alkalmazkodóképessége miatt lakásban is nehézség nélkül tartható.
A fajtát sokáig nem különböztették meg a pumitól és a pulitól. Tenyésztése Fényes Dezső balassagyarmati múzeumigazgató nevéhez fűződik, aki néprajzi gyűjtőútjai során vásárolt néhány ragyogó szőrű, felálló fülű, igen értelmes és tanulékony egyedet az akkor még nem ismert fajtából. Az általa tenyésztett – addig csak hajtókutyaként emlegetett – négylábúakat 1936-ban a tenyészállatvásáron mutatta be, a bírálóbizottság elfogadta a leírást és az általa javasolt mudi fajtanevet, amely valószínűleg Tóth Mihály bugaci számadó juhász Mudi nevű kutyájától származik.
A www.mudi.hu oldalon olvasható leírás szerint a mudik közép- és kistermetüknél fogva nagyon mozgékonyak, képesek pillanatok alatt a nyáj megfelelő oldalánál lenni, a nyájról elszakadt birkát visszaterelni a többihez, vagy épp csak körbeszaladni a falkát. Elengedhetetlenek az olyan munkáknál, mint a szorítón való áthajtás fürdetéskor vagy fejéskor, állatorvosi vizsgálatok alkalmával, a nyáj összehajtása új állomány nyájba helyezésekor, a nyáj kísérése, noszogatása hodályba ki- és betereléskor.