Levelei szórt állásúak, három-öt karéjúak, egybibéjű, fehér viráguk (májusban, júniusban nyílnak) illatos, szorosan  egymáshoz tömörült bogernyőt alkot. A most látható piros termésük kb. egy cm hosszú, gömbölyű, csontár magvú, úgynevezett almatermés. Megyénkben gyakori lomberdei növény, olykor faméretűvé is megnő. Nem ritka falusi, akár városi környezetben is. Parkokban, kertekben is megtaláljuk. Sövénybokorként jó védelmet nyújt a nem kívánatos látogatók ellen. Levele, virága, termése kevert gyógyteákban gyakori.
Termése (szeptember-október) nyersen kevésbé élvezhető. Lisztes állagú, ízetlen, viszont magas pektintartalma miatt más gyümölcsökkel (szeder, málna, bodza) zselének, lekvárnak alkalmas. Szárított gyümölcséből készült teáját ízesítik citrommal, málnaszörppel, tejjel. Szegényebb vidékeken vagy háborús években a megőrölt magjából „kávé” készült. Rokona, a kétbibés galagonya (C. laevigata) leginkább a levelek alakjában különbözik az egybibéstől (ezek szélesek, tojásdadok, csak a levéllemez feléig karélyosak, fűrészes szélűek). Két- vagy hárombibéjűek a virágai.
Drogjaik flavonoidokat, anthocianidokat, katechineket, fenolkarbolsavakat, triterpénsavakat tartalmaznak. Több iparilag előállított gyógyszer hasznosítja a levelek, virágok, termések kivonatait. Valamennyi így előállított gyógyszer a szívizmokat erősíti, a koszorúeret és a szív vérellátását javítja. Az időskori szívelégtelenségben szenvedők szívműködésének fokozására és az olykor érzékelt baljós tünetek (szorítás, nyomásérzés a szívtájékon) előfordulásakor használják. Teája hasonló szerepet tölt be.